The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
 |
| Hungarian edition of Tales from the Cafe by Toshikazu Kawaguchi |
A kötetben négy új történet szerepel, melyek ugyanolyan könnyen olvasható, mégis szívbemarkoló élményt nyújtanak, mint az első regényben megismertek. További érdekesség még, hogy az ebben szereplő emberek életéből kiragadott pillanatok, bizonyos sorsmomentumok finoman illeszkednek azokhoz, amiket az előző kötetben megismerhettünk. Ez pedig azt jelenti, hogy ugyan nem szükségszerű (újra) olvasni az első kötetet ahhoz, hogy ezt maradéktalanul megértsük, de ajánlatos, ha minden apróságra jól akarunk emlékezni. Ami tekintve az időutazás eleve kacifántos témáját nem rossz kiindulópont.
Ebben a könyvben, ahogy az elsőben is, négy történetet, négy sorsot ismerhetünk meg, melyek egytől-egyig képesek gondolkodóba ejteni az embert, annak ellenére, hogy valóban olyan stílusban vannak megírva, illetve lefordítva, ami bizonyos feletébb idegesítő hibáktól eltekintve rettenetesen olvasmányossá teszik az egészet.
Az első történetben egy férfi megy vissza a múltba, hogy a jelenben már nem élő barátját meglátogassa. Már ez a történet önmagában rengeteg mindent felvet egy ember jellemével kapcsolatban. Sok olyan dolog került felszínre a két barát között (akik közül a meglátogatott fél tisztában volt az időutazás tényével), ami a múltba érkező lelkét sok-sok ideig nyomta, és végre most könnyeken keresztül szabadulást nyerhetett. Az olvasó számára is katartikus feloldás volt ez.
A második történetben egy fiú látogatja meg édesanyját. Egy fiú, aki az álmait kergetve eltávolodott a családjától, és most egy bizonyos esemény miatt kénytelen belátni, hogy a hosszú ideje kergetett álom valóban csak álom, amit az életben való boldogulásért feladni kénytelen. Szerintem ennél szomorúbb dolog a világon nincs. Mikor egész életében küzd valaki egy álomért, amiről végül be kell látnia, hogy ábránd volt csupán. Ez a történet az álmodozó énemet érintette meg egy érzékeny ponton.
A harmadik történet érdekessége, hogy a bűvös székben helyet foglaló személy a jövőbe utazik, hogy bizonyosságot szerezzen jelenbeli szerelme hogylétéről. Ebben a történetben az volt igazán megérintő, hogy meddig terjedhet egy ember bizalma a másik iránt, mennyire remélhet jót egyik ember a másiknak, ha őszintén szereti. Vajon van-e ilyen helyzetekben létjogosultsága a kegyes hazugságnak, amivel egy szerettünk hátralévő idejének nyugodalmát biztosítjuk? Érdekes kérdések ezek...
A negyedik, és utolsó történetben egy nyomozó látogatja meg a múltban a feleségét, hogy egy születésnapi ajándékot átadhasson. Az a történet az önhibáztatás béklyójából való szabadulás szimbóluma. A detektív megértette, hogy a tetteinek következményeiért nem okolhatja egy életen át saját magát, és ilyen esetekben is igenis van joga boldognak lenni. Szintén egy egészen elképesztő gondolatfolyamot volt képes megindítani a levont következtetés.
Mindeközben Kazu (és nem Kadzu az istenért) történetszála is szépen alakul. A lány is elengedi azt, aminek távoznia kell, és szerencsére talál magának egy új célt az életben, ami arra sarkallja őt is, hogy boldog legyen. Az ő történetszálának bizonyos fokú lezárása az, ami arra késztet, hogy tovább olvassam a történetet, és előbb-utóbb kezembe vegyem a folytatást, de ezt csak és kizárólag angolul leszek hajlandó megtenni.
Ugyanis, mint említettem, ennek a könyvnek vannak hibái. Ezek a hibák pedig (ezt valószínűleg már mindenki kitalálta) a fordításban és bizonyos korrektúrákban elkövetett szarvas hibákban keresendők. Azt, hogy a Hepburn átírásra a magyar nyelvben teszünk magasról megszoktam, bár elfogadni nem tudom. Az amerikai neveket se magyarosítjuk soha, az ázsiaiaknál miért kell folyton, ha van egy elfogadott latin betűs írásrendszerünk rá??! Ebben az esetben viszont ezek a hibák iszonyatosan fülhasogatók. Még úgy is, ha a maga belső hangján olvassa az ember, és ez aztán igazán nagy szó. Kérem szépen, legalább arra figyeljünk, hogy ne adjunk a nyelvhez abban eredetileg nem létező hangokat, illetve, ha már fordítunk, akkor figyeljünk már arra oda, hogy grammatikailag helyes legyen az a mondat, és ne kelljen perceket a szöveg fölött ülni, hogy kitaláljam, mégis mit akar jelenteni az, ami elvileg magyarul van leírva.
Ettől eltekintve viszonyt jó olvasmány ez, hasonlóan az első kötethez. Ajánlom mindenkinek, aki azt szerette, illetve, ha olvasva ezt a bejegyzést, bármi megfogja a történetekben. Én személy szerint igyekezni fogok minél hamarabb kézbe venni a harmadik kötetet.
Értékelés
5/4 - A fordítási bakik miatt a -1 pont. Gondolom ez nyílvánvaló.
Well, if any of your answers is yes, this book is for you. Toshikazu brings us to the same cafe, among the same lovable characters in this sequel too.
This book also contains 4 shorter stories all are easy to read and yet every story leaves behind something to think about. Someting deeper in meaning. Interesting that these stories however losely, connect to those which were in the first book. Which means it is not necessary to (re)read the prequel, but it would be good if the reader wanted to understand every little connection point. Also time travel as it is is a very complicated topic. So yes, it would be good if you were familiar with the original 4 stories.
Now let us talk about this book.
In the first story a man visits his friend in the past who is not alive anymore in the present. This story in itself tells a lot about human personality. The two men talked about very hard topics and thanks to that, the one, who went back to the past dropped a huge load of toxicity down from his shoulders. Through his tears his soul cleaned itself. Reading this piece was cathartic.
In the second part a son visits his mother. The boy lost almost all connections with his family while chasing his dreams, and now he has to admit that that dream was just that. A dream which he should give up if he wants to live his life properly. This is one of the hardest things in life. Giving up one's dreams. I myself am a dreamer and this story touched a kinda sore spot in me.
In the third story our traveller visits the future just to be sure about his lover's well being. The most touching story out of the four. Because just how far we can go for a person we love? Can we lie to out loved one even if our intentions are the best? These are rather interesting questions...
The fourth and last piece is about a cop who wants to visit his wife in the past to give her a birthday present. The story is a symbol of setting ourselves free from self hate and blame. The man understood that yes his actions came with a price but he can't blame himself forever and he has every right to be happy again. It was a beautiful moment when he figured this simple truth out.
In the meantime Kazu is shaping her life herself. She too lets go what she needs to and finds new purpose in her life. This goal also makes her happy. The end of part of her storyline makes me want to continue reading this series. And I will do it, but only in English. Because the quality of the Hungarian translation is debateable to say the least.
All in all these short stories are excellent. And like I said all of them make you slow down or even stop for a while to think about them. I recommend this book to read if you have read the prequel or you find anything catchy in what I wrote down in this rather long review.
Grades
5/4 - One minus for the translation.
Megjegyzések