Anne Brontë: Wildfell asszonya

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian edition of
The Tenant of Wildfell Hall
by Anne Brontë

Anne Brontë nevére sajnos méltatlanul kevesen kapják fel a fejüket, amikor a három nővér szóba kerül. Való igaz, hogy ő a köztudatban nem aratott akkora sikert, mint a nővérei. De ez nem jelenti azt, hogy a legfiatalabb testvér ne lett volna legalább olyan nagy horderejű tehetség birtokában, mint Charlotte és Emily. Jó, igaz, be kell vallanom, hogy az Agnes Grey az abban a korban szinte kötelezőnek számító nevelőnő-regények közül a tizenkettő egy tucat iskolapéldája. Nem volt rossz írás, de kifejezetten felejthető, számomra legalábbis. Ugyanakkor vallom, hogy ahogy Charlotte esetében az Angoltanár a Jane Eyre előtt (ami aztán valóban nem tizenkettő egy tucat nevelőnő-regény), úgy Annénak az Agnes Grey volt a "bemelegítés" a fő műve, a Wildfell asszonya előtt.

Ez a könyv, pedig akár hiszik, akár nem, akár elismerik, akár nem egy igazi kincs. Mesteri történetszövés, amiről senki nem mondaná meg, hogy egy fiatal lány keze munkája, annyi keserű élettapasztalat, és modern életfelfogás lakozik benne. 

A történet keretes elbeszélője egy Gilbert Markham nevű kisbirtokos, aki húgával és édesanyjával él, erősen udvarol a lelkész lányának, és akinek a szomszédságába egyik napról a másikra beköltözik Helen Graham, a fiatal özvegyasszony Arthur nevű kisfiával. Gilbertet nagyon érdekelni kezdni az elszigetelt életmódot élő nő, és akarva-akaratlan lassan egyre inkább beleszeret, és ott is vetélytársakat kezd látni, ahol nincsenek is.

A közösségben egy rút pletyka kezd elterjedni a fiatal anyáról, aki annak érdekében, hogy legalább Gilbert tudja róla az igazat, a rendelkezésére bocsátja a naplóját. Ezen a ponton pedig egy mesteri húzással női szemszögbe vált át a történetvezetés, melynek során megismerkedünk Helen házas éveivel, erkölcsromboló, bántalmazó kapcsolatával, ami ellen a maga és fia jólléte érdekében menekülni kényszerült.

Ez az a pont, melyben a modern gondolkodás megmutatkozik. Anne Brontë a maga korában akart és tudott egy olyan helyzetről írni, ahol a nő a saját kezébe veszi a sorsát, és nem csak a maga, de gyermeke életéért is tevékenyen felelősséget vállal.

Innen pedig a keretes szerkezet, a Gilbert gondolataihoz, cselekedeteihez való visszatérés már igazán egy remek utóízt kölcsönöz a történetnek. 

Magam, hiába olvastam már sok éve ezt a regényt egyszer, azt hiszem, annak idején még nem voltam elég érett ahhoz, hogy a mondanivalót, a történet igazi velejét, felfogjam ésszel, és feldolgozzam azt. Most viszont, főleg a napló részeknél, azt vettem észre magamon, hogy nem tudom letenni a könyvet. Elképesztően jó érzés volt olvasni mindennek ellenére, és örültem, hogy újra megtapasztalhattam Anne zsenijét.

Klasszikus irodalom kedvelőinek ezek a könyvek alapnak számítanak, úgyhogy kedves olvasó, ha kedveled a viktoriánus kori angol irodalmat, akkor a legkisebb nővér műveit is bátran ajánlom kézbe venni!

Értékelés

5/5 - Öregbítsük az írónő hírnevét, mert tényleg méltatlanul került az oldalvonalra, nővérei árnyékában.

Unfortunately not too many people raise their heads when they hear Anne Brontë's name, when someone mentions the three sisters. Truth to be told, she wasn't as successful with her novels as Charlotte and Emily were with theirs. But it doesn't mean she was not as talented as her sisters. She had talents, and the greatest example of it is exactly this book. The Tennant of Wildfell Hall. Fine. I have to admit. Her first novel, Agnes Grey was a very typical gouvernante novel, which was some kind of a must have in that era. And thus it was not such a great story. At least in my honest opinion. But just like Charlotte had The Professor before Jane Eyre (which is a great gouvernante novel I might add), Anne had Agnes Grey before her main work. This book right here. 

And this book is a real treasure. No matter if anyone believes it or not, admits it or not. It is. Wonderful storytelling and I guess no one would think it came from under a young lady's pen, because it's so full of bitter life experiences and modern-ish way of thinking. 

The story itself is framed by our narrator Gilbert Markham, who lives with his mother and his sister, and whose neighbourhood suddenly moves in the mysterious young widow Helen Graham and her little son, Arthur. Gilbert gets very interested in the young lady soon enough and of course with time he falls head over heals in love with her and starts to suspect rivals where there is none. 

In the community a very nasty rumor starts to spread about the young mother. So she lends her diary to Gilbert because she wants him to know the truth about her previous lifestyle. And so the story turns to a woman's perspective with a masterful plot twist. We get to know Helen's life in marriage, her toxic and harmful relationship with her husband, from where she escaped for her own and her son's own good. 

And this is where the modern way of thinking shows. Anne wanted to and could write about this situation at that time. She made her woman protagonist to take the lead in her own life. She took responsibility for her own and for her son's lives.

And from here on the frame of the story the way back to Gilbert's thoughts and actions makes the story even more loveable. 

As for me... No matter that I read this book once ages ago. I think back then I wasn't mature enough to understand the gist of this book. I couldn't catch the message of it. So I couldn't process it. But now, I just noticed, I couldn't put the book down. Especially at the parts of Helen's diary. I enjoyed reading it, despite everything and it made me happy I could (re)discover Anne's genius. 

If someone likes classic literature, these books are basics. So, dear reader, if you like stories form Victorian Era England, this book is also for you. 

Grades

5/5 - We need to shout to all the people at the back what a genius Anne Brontë was