C. S. Lewis: The Horse and His Boy (The Chronicles of Narnia 3.)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Ez a mostani egy nagyon várt újraolvasás volt. Ékes bizonyítéka annak, hogy képes felkorbácsolni az ember kedvét egy könyvre mások véleménye. Annak idején, mikor először próbáltam olvasni, akkor egy az egyben félbe hagytam a könyvet. A vicces, hogy erre a hamvába holt próbálkozásra nem is emlékszem. Másodjára már elolvastam, de hónapokba telt, és annyi emlékem maradt róla, hogy hasonlóan a Varázsló unokaöccséhez, ezt is rettenetesen untam. Aztán valamikor a tavalyi év végén váltottam pár szót róla az egyik barátommal, aki azt mondta, neki ez a kedvenc kötete az összes közül. Kíváncsi lettem, hogy mit láthatnak benne, mindazok, akik szeretik (mert a vélemények között azért akad jópár ilyen), így az áprilisi klasszikus olvasmányomnak ezt a könyvet választottam. 

Nos, azt kell mondanom, hogy a célját legalább részben képes volt elérni ez az olvasmányélmény. Valahogy érteni vélem, hogy azok, akik pozitív véleménnyel vannak erről a könyvről, mit látnak benne. Nekem viszont elég komoly kérdéseim merültek fel a történet valódi morális értékével kapcsolatban. 

Gondolok itt arra a jelenetre, mikor Aslan megsebesítette az egyik karaktert, mondván "éreznie kell, amit a szolgálója elszenvedett azért, amit ő tett". 

Rendben, nem mondom, hogy nincs igazság a tettben. De lehet akárkinek, akárminek a megtestesítője Aslan abban a történetben, szerintem egyszerűen nem volt joga ahhoz, amit tett. 

Felmerült bennem a kérdés, hogy kinek mennyi és milyen joga van elmenni az igazságszolgáltatás, vagy bármilyen morális érték megtanítása érdekében, ha közvetlenül nem érintett a dologban?

Tisztában vagyok vele, hogy Aslan az igazságosság és a jóság megtestesítője akar lenni abban a történetben, de ez a cselekedete bennem éppen az ellenkező érzelmeket formálta meg. És nem tudom, hogy valóban ez volt-e az író szándéka, és, ha igen, akkor mit akart ezzel megtanítani az olvasónak. 

Összességében véve érdekes élmény volt. Nem kapott el a katarzis, legalábbis nem olyan módon, ahogy számítottam rá. Emellett messze nem tudott annyira lekötni a történet még most sem, mint amennyire vártam volna tőle. Viszont a célját, amiért eredetileg olvasni kezdtem, betöltötte.

Kivételesen nem tudom megmondani, hogy ajánlom-e ezt a könyvet olvasásra. Valószínűleg bennem gyökeresen más gondolatokat ébresztett, és más kérdéseket vetett fel, mint az olvasók többségében. Úgyhogy azt mondom egy próbát megér. Minden könyvnek meg kell adni az esélyt. De szerintem jobban járunk, ha nincsenek nagy elvárásaink ezzel a könyvvel kapcsolatban. Akkor csak kellemes meglepetés érhet mindenkit. 

A könyv megjelent magyar nyelven A ló és kis gazdája címen.

Értékelés

5/4 - Annyira szívesen beszélgetnék többet erről a könyvről.

I was really looking forward to this reread. This one was a real good example of how a conversation can raise the interest in a book which one has already read beforehand.The first time I tried to read this book, I put it down somewhere along the way. I couldn't finish it. Joke's on me, I don't even remember this. At second attempt I reached the end of the book, but, just like it happened with The Magician's Nephew when I first read it, I found this book insanely boring too. Then sometime at the end of last year, I exchanged a couple of words with one of my friends about this book. And they said that it was their favourite part of the series. I did wish to know what the ones who love this book see in it. Because trust me, there are many many positive review regarding this part too. And so I picked this as my classic read of April.

Well, I have to say, reading this book reached its aim partially. I somewhat figured out why there are so many positive thoughts. But for me, it raised some very serious moral questions. 

And here I think about the incident where Aslan physically injured one of the characters, becasue "she needs to feel what her slave felt because of her actions".

Fine. I won't say there is not a sliver of truth about the statement. But let Aslan be the metaphore of anything or anyone in this story, he had absolutley no right to do this. 

So I was thinking. Exactly how far one could go in the name of justice and goodness, or to teach anything to anyone morally? Even if they shouldn't be concerned personally of the issue?

Yes, it's clear for me too that Aslan should be justice and goodness itself in the story. But with this, I started to think about him in a totally different way. I don't even know if this was what the author originally wanted. And if the anwer is yes, what did he want to teach us with it?

All in all. it was an interesting experience. It was not as cathartic, as I hoped it would be, or at least not in the way I hoped it would be. Plus I couldn't lose myself in the story. It was not boring, but it was not that great either. But I figured out what I wanted to figure out when I started to read it. 

Strangely enough I can't tell you, If I recommened this book or not. It raised totally different thoughts and feelings in me than in others. Possibly. You should give it a try. Every book deserves a chance. Just don't have too high expectations. You will be pleasantly surprised then.

Grades

5/4 - Come, chat with me about this story in the comments.