Haruki Murakami: The Wind-up Bird Chronicle

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Arra már rájöttem, hogy az én rendszeremben Murakami minden műve besorolható három kategória egyikébe. Vagy annyira unom, hogy nem tudom befejezni a könyvet, vagy elolvasom, de nem hagy túl mély nyomot minden várakozás ellenére sem, vagy azonnal kedvenc lesz, és évek múltán is emlékszem rá, és arra a katarzisra, amit okozott.

Ez a regény a második kategóriába tartozik. Konkrétan 600 oldal a semmiről. Oké, azért volt benne némi történés, ami lekötötte az ember figyelmét, de ha valaki megkérne, hogy foglaljam össze ennek a történetnek a lényegét, képtelen lennék röviden vázolni, hogy miről szól. De tényleg. Napok óta ülök felette és képtelen vagyok rendszerbe szedni a gondolataimat arról, amit olvastam. Nagy vonalakban, mérföldkövekben lennék rá képes maximum. Úgy megpróbálhatom.

Adott egy férfi, akinek eltűnik a macskája, ezért a felesége médiumot fogad, hogy megtalálja. Később a férfit elhagyja a felesége. Kiderül, hogy a médiumnak van egy húga, akinek közös múltja van a férfi sógorával, ugyanakkor kiderül, hogy a főszereplőnk iránt se közömbös. Egy harmadik nő furcsa telefonhívásokkal zaklatja fókusz karakterünket. Aki emellett barátságot köt egy környékbeli fiatal lánnyal. Később egy exkatona mondja el neki második világháborús tapasztalatait, aminek hatására főszereplőnk majdnem életét veszti egy kút fenekén, és a végén egy ötödik nő, és annak fia társaságában köt ki. Mindeközben persze mindent azért tesz, hogy a feleségét visszaszerezze. Remélem, nem hagytam ki semmit. 

Katyvasz? Higgyétek el, nekem is az. Pedig én alapvetően szeretem Murakami stílusát. Ez viszont valahogy nem teljesen jött át, hiába csigázott fel nagyon a könyv fülszövege. Voltak benne élvezetes részek, persze, máskülönben valahol a felénél letettem volna. Megvolt benne az a hamisítatlan Murakami-féle mágikus realista világ. Mégis más volt valahogy. Voltak benne olyan részek, amiket nem értettem, miért kerültek a történetnek éppen arra a pontjára, ahova. A lassan csordogáló kilométer hosszú leíró részekről pedig ne is nagyon tegyünk említést.

Igen, sokszor hangoztatom, hogy Murakamit azért olvasok mindig, hogy az állandó nagy rohanásban legyen alkalmam lelassulni kicsit. Hát, ezzel annyira sikerült, hogy majdhogynem hibernáltam magam. Lassan is haladtam vele, közbe is ékeltem néhány pörgősebb könyvet. Végül aztán csak elértem a végére, hogy az ő történeteire annyira jellemző tompa üresség maradjon az utolsó mondat után. Ezt azonban nem bántam.

Ez a kötet is tipikusan olyan, amit akkor tud hatékonyan olvasni az ember, ha adott helyzetben arra van szüksége, amit a könyv és a történeten keresztül az írója nyújtani tud. Nekem ez most csak részben sikerült. Épp ezért parkolópályára teszem most egy picit ezeket a könyveket. Azzal a biztos tudattal, hogy pihen még pár olvasatlan, és több olvasott kedvenc Murakami könyv a polcomon, ha legközelebb szükségét érezném az ő stílusának.

Akkor ajánlom a könyvet, ha nem kalandra, akcióra vágyik az olvasó, és általánosságban véve van ideje és kedve arra, hogy lassan olvasson egy könyvet. Mert ezt nem árt olvasás közben és után is alaposan megemészteni.

A könyv megjelent magyar nyelven A kurblimadár krónikája címmel.

Értékelés

5/? - Ezt most tényleg nem tudom, hogyan értékeljem. Nem volt rossz, de olvastam ennél az írónak ezerszer jobb könyvét is. 

I figured out by now that I can put every Murakami novel in one of these three cathegories. Either I don't enjoy the book that much, or I enjoy it, but it doesn't really leave such a deep imprint. The best case scenario when a book comes out as a favourite after the first read, and it stays with me for years. These books are always enjoyable no matter how often I reread them. 

This novel belongs to the second class. This is 600 pages about absolutely nothing. Fine, there were episodes and happenings that held my attention, but if anyone asked me to summarize this book, I literally wouldn't be able to put that summary together effectively. Truly. I've been sitting over it for days and I just can't put my thoughts in order. All I can tell you are milestones of the story. At least I will try to put those in order. 

There is a man, whose cat disappears and his wife asks a medium to help them find the pet. Later the wife leaves. Turns out the medium woman has a little sister who has history with our protagonist's brother-in-law, and she is interested in our main character too. Meanwhile a third woman wouldn't leave the man alone with her creepy phone calls. On top of that he makes friends with a young girl from the neighbourhood. Later an ex-soldier tells him his experiences he earned in World War II, and because of this he almost dies at the bottom of a well. At the end of everything he finds himself in the compainion of a fifth woman and her son. Of course he does everything because he wants to find his wife and bring her back to him.

Mixed up? Yes. Yes it is. It is for me too. And in general I really like Murakami's style. But this one just didn't come through, even though I got very excited when I read the synopsis of the book. I enjoyed it to a certain extent of course otherwise I would have put it down somewhere in the middle. It was a Murakami novel through ad through with the topic of magical realism, and yet, somehow it was different. There were parts I just couldn't handle. Not to mention the long long monotonious parts. 

Granted I always say I read Murakami every time, I need to slow down while running too fast in grey weekdays.With this book I was so successful, I almost hibernated myself. I read it slowly too, I had to put some faster paced book in between. Then I reached the end and again I experienced the well known dull emptiness. But I didn't mind it at all. 

You can read this book effectively if you are in a situation in which you need exactly what this book and the author can give you. It was partially successful with me this time. So I decided to put these books aside for a while now. In the knowledge that there are many to be read Murakami novels on my shelves and even more favourites waiting patiently for a reread. Because there will be time when I will be in need of his style again. That's for sure. 

I recommend this book if you're NOT carving for something action packed. And if you have time reading slowly, because you have to think about this story during and after reading as well. So simply you have to be in the right mood. 

Grades

5/? - I don't really know how should I grade it. It was not bad but Murakami has way better books than this one, in my opinion.