The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
 |
| Hungarian edition of The Collector by John Fowles |
Őszintén szólva, fogalmam sem volt, mit várjak ettől a könyvtől. 2015 óta a polcomon csücsül, akkor is leginkább a borítója miatt vettem meg, és eddig nem is igazán éreztem rá ingerenciát, hogy elolvassam. Most is egy kihívás, és a könyv klasszikus volta hozta leginkább előtérbe. Szóval nem igazán tudtam, mit várjak tőle, és elég megosztó élményeim is voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Egyrészről, a meghatározott műfaj szempontjából nagyon jól működött. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mialatt olvastam, konkrétan minden éjjel rémálmok gyötörtek. Szóval, ha a műfaji stílust nézzük, akkor a világon semmi baj nem volt ezzel a könyvvel. Ha az író stílustát, és képességeit nézzük... Nos, akkor, szerintem, sokkal több problémába ütközünk.
A történet szerint egy Ferdinand nevű férfi megnyeri a totó főnyereményt. Ebben még nem is lenne semmi érdekes, millió meg egy dologra elkölthetné a pénzét, főleg, hogy a férfi szenvedélyes lepkegyűjtő. Csakhogy ő a gyűjteménye ékének egy igazán különleges példányt szán, aki nem más, mint a fiatal festőnövendék lány, Miranda. A férfi megszabadul rokonságától, vesz egy vidéki házat, majd módszeresen kigondolt tervét követve elrabolja a lányt, hogy a háza pincéjében tartsa. Innentől kezdve az események párhuzamosan futnak két szemszögből. Az egyikben Ferdinand fejébe, tetteibe látunk bele, a másikban Miranda naplóján keresztül látjuk a lány gondolatait. A problémák pedig itt hatalmasodnak el.
A két részt összehasonlítva sajnos nekem az tűnt fel, hogy az író képtelen különböző stílusokban írni. Ha nincs a formai megkülönböztetés, akkor nem tudtam volna meghatározni, kinek a gondolatait látom papírra vetve a két főszereplő közül. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ez vajon szándékos-e, és azt akarja ezzel érzékeltetni az író, hogy Miranda elméje is legalább annyira bomlott, mint Ferdinandé. Viszont beszélgettem erről olyanokkal, akik olvasták már ezt a könyvet, és ők mondták, hogy rá fogok jönni, hogy nem erről van szó. Nos tényleg rájöttem.
Szóba került az is, hogy vannak ebben a könyvben események, amik megtörténnek, de sosem fogjuk megtudni, hogy azok miért történnek. Ezzel nem tudok teljes mértékben egyet érteni. Valóban nincsen konkrétan leírva a miért, de a sorok között azért elég látványosan megbújnak az okok.
Például, hogy miért lett Ferdinand olyan, amilyen. Ha figyelmet fordítunk arra, ahogy a nagynénje nevelte, máris a szemünk elé kerül egy lehetséges ok. Hiszen Ferdinand folyamatosan szégyenbe lett hozva gyerekkorában, azért, mert ő egészséges, míg az unokahúga fogyatékkal él. A nagynénje folyton szívta a vérét, megmondta neki, hogy éljen, mindezt igyekezett ellepleni. Ferdinand előtt sikeresen, az olvasó előtt viszont kevésbé. Szóval ez is egy plusz pont a történetnek, hogy egy kicsit a sorok mögé kell látni benne.
Összességében én ezt egy igazi középkategóriás könyvnek tartom. Egy ideig elszórakoztatja az embert, de mély nyomot ez sem hagy. Az író stílusa pedig, számomra legalábbis, elég monoton volt, nem hagyta maga után azt az érzést, hogy szeretnék még olvasni tőle. Ennek ellenére a (pszicho)thriller műfaj kedvelőinek ajánlom, mert ezen a téren tényleg hozta, amit elvártam tőle.
Értékelés
5/3 - Nem lesz az év kedvence nálam, az biztos.
The stlye, genre-wise just worked. Perfectly. I actually had nightmares every single night while I was reading it. Need a better proof than that? I literally didn't have a single nightmare in years, before this book.
But... There is always a but...
If we take a look at this story writing style-wise, we can see many problems coming to the surface.
According to the story a man, called Ferdinand wins the lottery. There is nothing interesting in this. He could spend his money on many many things. Especially because he is a collector. He collects butterfies, has a very prominent collection on top of everything. But he wants a queen to his collection. And this queen is no other than a young art student woman, called Miranda. Ferdinand sends his family away, buys a house and forges a plan with which he abducts the girl and keeps her locked in the basement of the house. From then on we see the events from two points of view. One of them is what Ferdinand thinks and does, the other one is what Miranda thinks and does, though we see it through her diary. And all the problems start to culminate here.
Examining the two parts, I had to admit that unfortunately the author is incapable of writing in two different styles. If I wouldn't have had the different formatting I couldn't have figured out whose thoughts I saw on the paper. I thought about it for a long time that it has a purpose and this is how the author wanted to show that Miranda was just as crazy as Ferdinand. But I talked about this book with some people who read it before me and they said that I would figure it out that it was not the case. It really was not the case.
They mentioned me one more thing. They said we wouldn't be able to figure out the source, the reason of many events. I can't agree with this wholeheartedly. We don't get a solid answer, that's true but the truth is there in between the lines.
For example why had Ferdinand become who he was. If we take a look at the fact that he was raised by his aunt, we can see some potential reasons. She constantly made Ferdinand feel shame because his niece lived with a disability and he did not. Aunty constantly wanted to tell him how he should live while she wanted to cover this. She was successful with Ferdinand, but with the reader... not so much. So this is a good point for the book. The reader needs to take a look in between the lines.
All in all, this book is just an ordinary one, in my opinion. The avarage. It holds the reader down for a while but it didn't leave a print on my soul. The writing style was pretty monotone, boring for me. It didn't make me feel like I want to read another book written by this author. But, if you love thrillers it's worth a try because genre-wise it is really good.
Grades
5/3 - It won't be the book of the year for me, that's for sure.
Megjegyzések