Jane Austen: Pride and Prejudice

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Olvasói pályafutásom legnagyobb kérdése, nagyjából mióta elkezdett érdekelni a klasszikus, romantikus irodalom, hogy mi a csudát eszik az irodalomtörténet annyira Mr. Darcy karakterén. Többször elolvastam ezt a könyvet, több nyelven, de a titok nyitjára nem tudtam rájönni. Mostanáig.

A helyzet az, hogy ez volt a második könyv, ami az írónő életművéből valaha a kezem ügyébe akadt. A stílust pedig, amiben ír, sosem éreztem magaménak. A történeteit, és ezzel együtt a karaktereit is mindig kidolgozatlannak éreztem. Legalábbis olyannak, amiben sok-sok potenciál benne ragadt még. Ezekre a dolgokra pedig, amiket én a magam részéről hiányosságoknak értékeltem, rendkívüli módon ráfeszültem. Röviden, annak láttam a történeteket, vagyis kiemelten éppen ezt, ami lehetett volna, és nem azt láttam benne, ami. 

Ez a szemlélet változott meg most. Nem annyira a történetre figyeltem a mostani újraolvasás alkalmával, hanem arra, hogy a karakterek hogy mozognak abban a térben és időben, amibe belehelyezték őket. Olvasva a történetet most először történt az, hogy felderengtek egyes motívumok, így az események mögött megbújó karakterekre fordíthattam a figyelmemet. A karakterekre, és arra, hogy milyen szándékból cselekszenek úgy, ahogy cselekszenek, ami pedig tovább lendíti a történet cselekményét. 

Azt hiszem, megtaláltam ebben a szimbiózisban az arany középutat, és már helyén tudom kezelni ezt a történetet, és tudom értékelni annak, ami. Nem mondom, hogy kifejezetten Mr. Darcy rajongóvá váltam volna, mert ez nem igaz, de sokkal jobban megértem a karaktert. Be kell vallanom, még valahol imponál is, hogy Lizzy a tetteinek mozgatórugója, minden balgasága ellenére. Ahogy Lizzy magáról és másokról alkotott véleményének formálódását is érdekes végig követni.

A történetet magát azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom. Számomra ez az olvasás most tipikus példája volt annak, hogy egy ember sem olvashatja kétszer ugyanazt a könyvet. Bár a történet, a szereplők ugyanazok, a szűrő, amin az olvasó az élményt átszűri, az folyamatosan változik. Ez az érzés az, ami most újra megerősödött bennem, így fontosnak tartottam elmondani.

A könyvet egyébként ajánlom bárkinek, akit érdekel a viktoriánus éra romatikus irodalma a nevelőnők életén túl a kicsit módosabb családok szemszögéből.

A kötet megjelent magyar nyelven 

Büszkeség és balítélet címmel.

Értékelés

5/4 - Sokat nőtt a szememben, ha abszolút kedvenc nem is lett belőle. 

Ever since I've started to read classical, romantic literature, one question kept bugging me. And that was this. What does the entire history of literature see in Mr, Darcy? Everyone loves that character so much. I couldn't understand why, Even though I'd read the story many times both in English and Hungarian. I couldn't solve the mystery. Until now.

Thing is, this was the second book I've ever read from Miss Austen. And truth to be told, I've never felt her way of storytelling resonate with my preferences. In my opinion her stories and with this, her characters were less detailed than they should have been. At the very least they have had unreleased potential in them. And I obsessively focused on these things which I considered mistakes, Long story short. I focused on what this story could have been rather than what it was.

This opinion shifted gradually during this reread. I didn't have to pay that much attention on the story itself, so I could shift it to the characters. The way they moved in the time and space, they had to move. It happened fot the first time now that episodes of the story had flashed in front of my eyes even before I actually reached that point in the story. So I could focus on the characters and the forces what motivated them. And this made the story itself to move forward. 

I think I found the perfect way to enjoy this story. I know what I should expect. I wouldn't say I became an avid fan of Mr. Darcy, but I know now what I should look for in the character's personality. I need to admit, I kind of liked that the reason of his actions was Lizzy herself, no matter how prejudiced she was. And it was interesting to see Lizzy form her own opinion as well. Without any sign of toxicity. 

I don't think, I need to introduce this story to anyone. For me it was yet another solid proof that one person can't read the same story twice. The story and the charaters are the same, but our lenses are always changing. So we always see them in different ways. I think this is an important thing, so I really wanted to express this feeling through this review. 

I recommened this book to everyone who likes some romance in Victorian Era but not from the obligatory governess point of view. If you want to see the life of the slightly richer families, then this novel is for you.

Grades

5/4 - I liked it much better then ever before, but it didn't turn out as an instant favourite.