Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (A csütörtöki nyomozóklub 1.)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian edition of
The Thursday Murder Club
by Richard Osman

Nem minden előismeret nélkül vettem kezembe ezt a könyvet. Igaz ugyan, hogy az ismereteim igencsak nagyvonalúak, de igazán pozitívak voltak. Szóval, ha nem is egetverően magas elvárásokkal kezdtem bele a történetbe, volt azért egy bizonyos léc, amit szerettem volna, ha megugrik az élmény. Szerencsére nem kellett csalódnom benne. 

Nem feltétlen a humora miatt fogott meg a történet, bár tény és való, hogy a nevetésből is bőven kijut a lapokon. Ami engem megfogott, az maga a mód, ahogy Osman a történetet szövi. Nem sok írót, főleg nem olyat, aki számomra új, szoktam a zseni jelzővel illetni. Azt viszont be kell látnom, hogy ez alapján a könyv alapján Osman tényleg az. Egyrészt a történetvezetés miatt, másrészt pedig azokért a finom nüanszokért, amik pontosan megmutatják, hogy az író milyen tűélesen belelát a saját karakterei lelkébe. 

Tulajdonképpen már az ötlet maga is már valamiféle irodalmi díjat érdemel, hogy egy rejtélyes gyilkosságsorozatról szóló történet színhelyéül egy nyugdíjas falut válasszunk. Arról nem beszélve, hogy a nevezett falu minden lében kanál lakói (aka a csütörtöki nyomozóklub 4 tagja) sokszor a rendőrséget megkerülve jönnek rá a folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos fontos dolgokra.

Mint említettem ennek a sztorinak két nagyon erős alappillére van. Az írásmód és a karakterek. Az előbbi olyan rendkívüli módon rejtélyes és csavaros, hogy az ember saját kútfőből biztosan nem jönne rá a bűntények megoldására. A rövid fejezetek mindig csak a megoldáshoz vezető út egy rövid szakaszáról lebbentik fel a fátylat. Sok esetben pedig ez a bizonyos fátyol egy újabb sejtelmes kanyart rejt csupán. Tényleg remekül van megírva ez az egész, és a csoda az, hogy a végére így vagy úgy, de összeáll a kirakós egy teljes képpé. 

A karakterek pedig... Nos igen, ők egytől-egyig színfoltjai a történetnek. Nem csak a csütörtöki nyomozóklub tagjai, bár kétségtelenül ők viszik a prímet, hanem valójában minden egyes karakter. Itt nincs olyan, mint annyi sok könyvben manapság, hogy divatból beleírunk egyfajta karaktert a könyvbe, aztán nem kezdünk vele semmit. Itt tényleg nincsenek felesleges karakterek. Tény, hogy az öregek egy kicsit minden lében kanál banda, olykor még idegesítőnek is mondható bagázs, de jót akarnak. És végül is, amennyire szükséges, annyira célravezetőek a módszereik.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti a jól megírt krimiket, amibe ráadásul lépten nyomon belopja magát az igazi csípős, jó fekete angol humor. Nekem telitalálat volt. Ha idén már nem is, de jövőre igyekszem gorcső alá venni a sorozat további részeit is. 

Értékelés

5/5 - Lehet, hogy idén is találtam egy kiemelkedő szerzőt?

I'd known a thing or two about this book before I picked it up to read. Even though my knowledge was nowhere near detailed enough. Not detailed, but 100% positive. So I didn't have sky high expectations about this story but I certainly had a limit that I wanted it to pass. Thank God I didn't have to feel disappointed. 

The biggest catch was not even the humor in this story, but truth to be told it had several funny moments and snarky comments in it. It was the way Osman crafted this story. I wouldn't call many authors genius especially when their art is new to me, but Osman is one of them. Based on this book I bravely call him a genius. Not only because of the way he wrote this book but because I could see that he understood the depth of his own characters. He saw the depth of his caracters' souls as sharp as a knife. 

If you ask me the idea itself deserves some kind of an award. Putting a mysterious crime story right in the middle of a village entierly inhabited by retired people. Not to mention some of the know it all villagers (aka the Thursday Murder Club) who try to solve the murder cases right behind the police officers' backs. 

Like I said this story lies on two very strong bases. One is the way the author crafted the story the other is the characters. The writing style is truly mysterious and twisted. I for one would have never figured out the solution of the cases. The short chapters only uncover a part of the journey towards the solution. And in most cases the cover only hides yet another turn, something even more mysterious. Honestly the way this was written is brilliant and it's even more wonderful that one way or another the reader can see the whole picture by the end of the book. 

And now, the characters... Well, the characters are bright splash of colours in this book. Not only the members of the Trursday Murder Club, even though they are the best of course, but every single character. Every character, literally everyone has some kind of a role. This is very rare in contemporary literature. It's a fact that the bunch of old ladies and gentlemen are a bit know it all, they may even irritate the reader once or twice but they are good people. And let's face it. Their methods are quite good. 

I'd recommend this book for anyone who likes mysterious crime stories with a big pinch of snarky, dark English humor. I really really loved it. I may read the rest of the series sometime next year. The first book made me really curious.

Grades

5/5 - I may found a great author this year as well.