Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe

Holiday Season Post Spree #8
📸© Pixabay

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian edition of
A Pale View of Hills
by Kazuo Ishiguro

Japán (szép)irodalmat olvasni mindig különleges élmény. Nem volt ez máshogy most sem. Ishiguro írásaival annak idején a Lebegő világ művésze olvasásakor találkoztam. Az a regény életem egyik legkettősebb olvasmányélményét adta számomra. Eddig legalábbis. Mikor először olvastam iszonyatosan untam a könyvet. Másodszor viszont annyira faltam, hogy szinte egyszerre elolvastam az egészet. Enenk alapján pedig némi fenntartásokkal vettem a kezembe ezt a könyvet. Szerencsére, már az első oldalak bebizonyítoitták, nincs mitől félnem, jó történet lesz ez.

És valójában tényleg az volt. Kicsit szétszórt, kicsit misztikus, néhol kicsit nehezen lehetett összerakni, de kifejezettem jó volt. Igazi japán irodalom. Ami azt jelenti, hogy ebben a könyvben nincs akció, nincs pörgös cselekmény. Van viszont gondolkodni való elég, amihez, ha tetszik, ha nem le kell lassulni egy kicsit. Bármilyen nehéz is az utolsó oldal után kirángatni az elménket a történetből. 

Az egész egyébként két szálon fut, a könyv jelenében, Londonban, és a II. világháború utáni Nagaszakiban. A történet narrátora és központi szereplője Etsuko, akit egy jelenben megesett momentum elhunyt idősebbik lányára, és Nagaszakiban eltöltött régi életére emlékezteti. A történet látszólag teljesen random ugrál a két tér - és idősík között.

A múltban játszódó részek egy egészen élesen festett japán társadalomképet mutatnak be. Ezt pedig európai szemmel mindig elképesztően érdekes számomra olvasni. Nagyon átéreztem azt a megállapítást, hogy egy európai vagy amerikai soha nem lehet teljes mértékben ismerője ennek a csodás kultúrának, akármennyit olvas vagy ír róla. De még az sem garancia, ha van akkora szerencséje, hogy benne éljen. 

A könyv jelenében játszódó részek pedig bemutatják, hogy bizonyos okokból kifolyólag hogy változhat, vagy válhat egyszerűen nem létezővé egy szülő-gyerek kapcsolat. Hogy aztán ez környezet, vagy személyiség függvénye, azt, azt hiszem, mindenkinek magának kell végig gondolnia. Szerintem egy kicsit mind a kettő benne van. 

Természetesen sem a múltból, sem a jelenből nem hiányozhat a misztikum. Mindkét idősíkban vannak olyan események, amelyekre nincs konkrét magyarázat, amelyekre csak homályos utalások vannak, és amelyeket a történet érdekében jó, ha összerak fejben az ember. Az, hogy jó következtetésekre jut-e, már teljesen más kérdés...

Összességében azt mondom, ne ezzel kezdjen senki ismerkedni a japán (szép)irodalommal, arra ott vannak Murakami könyvei. Azonban, hogyha az ember egy kicsit már "edzésben van" ilyen téren, és kedveli az ország irodalmát, akkor egy jó választás lehet számára.

Értékelés

5/? - Dolgozik még bennem ez a történet, így nem tudom, ilyen formában hogyan is értékelhetném. Annyi biztos, hogy ezután szükségem lesz valami könnyed történetre. 

Reading Japanese literature is always a special experience. It was at this time as well. I first encountered Kazuo Ishiguro's writing when I read 'An Artis of the Floating World'. That book was one of my most twisted experience as a reader like... ever. When I first read it I found it exruciatingly boring, but when I read it for the second time years later, I practically read it in one sitting. It bewitched me. So I felt a bit confused about this novel to say the least. Fortunately it didn't take me more than a couple of pages to realize that this book will be awesome and we will get along just fine. 

An it was a great story. A little all over the place, a little mythical, at some places it was hard to put the pieces together, but it was great. It was everything I've gotten used to while reading Japanese literature. No action, no rushed plotlines, but loads of things to think about. It forced me to slow down for a moment. I won't say it was easy to open my eyes to reality after the last page. 

The whole story runs on two separate plotlines. One in the present in London, and one in the past in Nagasaki, shortly after the end of WWII. Our narrator and focus character is a woman called Etsuko whose past comes back to her, when she remembers her elder daughter's passing. The story jumps between the timelines in a total random way. Seemingly. 

The story in the past paints a very harsh picture of the society to be honest. And I find these descriptions very interesting to read every time I come across them. As a European I will never understand this interesting culture perfectly. It's impossible no matter how much I read about it. I think it's even hard if you are lucky enough to live surrouned by the culture as a foreigner. 

The story in the present perfectly described to me how can the variations of actions and moments make a parent-child relationship pactically nonexistent. If it depends on the place or the personality... well it's your job to decide. I personally think it's the mixture of the both.

Of course myth is there in both storylines. Nothing too obvious, just foggy explanations and things what you have to piece together like a puzzle. Will the pieces click together? Now that's an entierly different question.

All in all I'd say you should not start your journey in Japanese literature with this book. You have Haruki Murakami's works for that. But. If you like Japanese literature, you will love this one too. 

Grades

5/? - This story is still working in me, so I don't want to put it on a scale 1-5. But I need a light story next, that's for sure.