Jennifer Teege - Nicola Sellmair: A nagyapám engem agyonlőtt volna

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian edition of
My Grandfather Would Have Shot Me
by Jennifer Teege

Minden évben van egy Holokauszt emléknap. Minden évben van egy könyv a Holokausztról, amit az emléknap hetében elolvasok. Sok éve. Vagyis épp elegendő könyvön vagyok már túl ebben a témában. Ilyen könyvvel azonban, mint ez, még nem találkoztam. 

A Holokauszt történetek jó része egy a borzalmakat átélt és túlélt ember tollából születik. Van egy másik forma is, ami szerintem nem érdemel létjogosultságot. A haláltáborokat helyszínül választó fiktív történetek. Azokat olvasni számomra olyan lenne, mintha még kétszer-háromszor szembe is köpném az áldozatokat haláluk után. Aztán vannak az olyan könyvek, mint ez, és ezek léteznek kisebb számban. A történetek, amik megmutatják a mindig létező érmének azt a bizonyos másik oldalát. A tettesek oldalát, az ő leszármazottaik életét. Azt, hogy azokra az életekre, az elkövetkező generációk életére milyen hatással voltak a bűnök, amiket egy náci felmenő elkövetett.

Jennifer Teege története egy ezek közül. Az örökbe fogadott lány felnőtt korában szembesül azzal, hogy anyai nagyapja nem más, mint Amon Göth a płaszów-i koncentrációs tábor parancsnoka. Ezt a képet pedig nem tudja összeegyeztetni sem a vér szerinti családjáról őrzött képekkel, sem saját magával. Próbálja összeilleszteni a darabkákat, és beleipasszítani azt a saját identitásába. 

Gyakorlatilag erről szól a könyv. A mút elfogadása, és, hogy hogyan éljünk tovább ezzel a tudattal, egy ilyen lelki teherrel. Hogy lehet ezt feldolgozni? Fel lehet egyáltalán?

Nos, Jennifer rendkívül őszinte és személyes történetmesélése mellett pszichológiai háttérinformációkkal is meg van támogatva ez az írás. Ezek a részek többek között arról szólnak, hogy a bűnösök rokonainak második-harmadik generációja, hogyan viszonyul a család múltjához. Ez pedig egy plusz adalékot, jó nagy adalékot adott egy amúgy is formabontó, és hiánypótló történetnek.

Mindenkinek, akit érdekel ez a téma, szívből ajánlom a könyvet. Sok szempontból kiemelkedő fontosságú olvasmány. Szegényebb lennék, ha annak idején nem könyörgöm ki ajándékként.

Értékelés

5/5* - Néhány éve olvastam a Schindler listáját, most, azt hiszem, itt az ideje megnézni. 

There is a Holocaust Remembrance Day in every year. There is a book about Holocaust I read during the week of said day every year. I have been doing this for more than a decade now. So needless to say I have read many books in this topic. But never one like this. I have never in my life encountered a book like this one.

Holocaust stories are mostly told by survivors. There is an other option which I honestly can't take seriously. The totally fictional stories set in one of the concentration camps. Reading one of those would be like spitting on the victims once more after their deaths. To be frank, I think 100% fictional Holocaust stories should not exist. Period. And then there are books like this one. These are clearly the minority of this kind of literature though. Stories that show the ever existing half of that certain coin. The side of the perpetrators and the life of their descendants. What effects did the crimes of the Nazis have on the family members and the future generations. 

Jennifer Teege's story is one of these. She got adopted when she was a child. And she was an adult when she discovered that his biological gandfather was actuallly Amon Goeth the commander of Krakow-Płaszów concentration camp. She couldn't accept this and place this among the memories of her biological family and in her everyday life. She tries to put the pieces together to a full picture and insert it into her own identity. 

The story is practically about this. How to accept and live with the past? How can someone live with this knowledge, this mental burden? Can anyone live a full life with it at all? Can anyone cope with it and if yes, how?

Well apart from Jennifer's excessive and honest storytelling there is psychological background in the book, with great explanations. And among all things these explanations mention the way the second and third generations of descendants live their lives in the shadow of all the horror that happened during World War II. These pharagraphs, parts give a lot to Jennifer's personal story. Even though the book would be unique either way. 

I'd highly recommend this book to everyone who is interested in the Holocaust literature. This book is very important in many many ways. I'd be poorer if I didn't beg for it as a present back then. 

Grades

5/5* - I read Schindler's List a couple of years ago. I think it's time for me to finally watch the film