Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Január hónapja tele volt lelkileg és szellemileg megterhelő történetekkel, nem csak könyvek, de filmek tekintetében is. Úgyhogy keresnem kellett valami olyat, ami kicsit kevésbé lehangoló/visszahozza az életkedveemt. Végig nézve a rövidebb lélegzetvételű könyveimen, nem nagyon találtam ilyet, döbbenetemre. 

Az összes közül még ez tűnt a legalkalmasabb jelöltnek. Meg kell állapítanom azonban, hogy sajnos minél többször olvasom újra ezt a könyvet, annál több kivetnivalót találok benne. Mikor életemben először olvastam magyarul, egy nagyon aranyos, cukorka és sütemény illatú cukiságnak tűnt. Másodszorra, immár angolul és a teljes történetet olvasva feltűnt mind a történet, mind pedig a karakterek kidolgozatlansága. Ez a történet egyszerűen valahogy kevés, nem elég, nem kerek. Megérteném, hogy miért van így, ha egy sorozat lenne és lenne több kötete. De nincs. Harmadjára pedig, ahogy most újraolvastam, feltűnt, hogy nagyon mély és súlyos dolgokat megengedhetetlenül lazán kezel. Vannak olyan visszafordíthatatlan dolgok, például a zaklatás, önbántalmazás, vagy egy karakter önfeláldozása a családjáért, mit nem lehet, nem szabad ennyire félvállról venni. Akkor sem, ha történetesen a fókusz karakterek egyike egy tinédzser. 

A karakterekkel kapcsolatban pedig annyit tudok elmondani, hogy sem bennük, sem köztük nem érzek különösebb fejlődést. A potenciál bennük van pedig. Az alapsztori jó lehetne, ahogy a karakterek is, motivációval és fejlődéssel együtt, ha normálisan ki lenne dolgozva ez a történet. Mert alapvetően, az üzenet, ami benne lehetne az nagyon fontos. Merjük vállalni magunkat, merjük vállalni a felelősséget a tetteinkért. Ne utasítsunk el embereket, mert nem illenek be a keretbe. Ragadjuk meg a lehetőségeinket, ne szalassuk el őket, ha már az ölünkbe hullanak.

Így viszont, ahogy ez a könyv magára lett hagyva, nem más, mint egy cukorsüveghegy alá rejtett nagy kupac trauma, és ez nagyon nem jó így. Szerintem. Nagyon kellene neki egy folytatás.

Akkor viszont ajánlom, ha valaki hajlandó arra, hogy nem mászik bele nagyon a könyvbe, és csak azt veszi észre, ami előtte van. Akkor valóban egy könnyű kis romantikus limonádé. Egy picike cukor illatú bűbáj. Valakinek lehet, éppen ez kell.

A történet magyarul rövidített változatban jelent meg

 egy Reader's Digest válogatás kötetben

A lány, aki a Holdra vágyott címmel

Értékelés

5/3,5 - Molyon megkapta a 4-et, mert nem akartam hirtelen nagyon lepontozni, de minél többet gondolkodom ezen a könyvön, annál több gondot látok benne.

January was full of mentally and emotionally heavy stories. Not only in books but in movies and dramas as well. So I just needed some fresh air. A book which would give my motivation to live back. Or at least wouldn't drag me down to an even deeper despair. Looking into my books, I had to realize I don't really own anything like that. Or the ones I actually have are way too long for me to read nowdays. 

This book seemed to be a right fit so I took it off the shelf. Though I had to realize a hard fact. This book just gets worse with every single reread. When I first read its cropped version in Hungarian, it seemed like a cute story. It brought the smell of sugar and baked goodies into my field of imagination. For the second time, I read the full version in English. The imperfection of both the story and the characters practically screamed at me then. This story is simply not enough. Something went very much off track with it. It's simply incomplete. It would be fine if this was the first part of a series. But it is not. To this day there is no sequel. At least I don't know about it. Correct me if I'm wrong though. For the third time, this time, I realized it sweeps very deep and disturbing and important things and thoughts under the rug. There are irreversible acts such as bullying, self-harm and suicide and no one should take them as lightly as the characters in this book do. Not even when one of the focus characters happen to be a teenager.

The characters are kinda the same. Zero improvment. There is literally no improvement neither in themselves nor between them. Even though they do have potential in them. Both the story and the characters could have been good, if the author had given them some more thoughts. Because the message the story and the characters want to tell is truly important. Everyone has the right to be themselves. Everyone should take responsibility for their actions. Try to accept people even though they seem different. Don't let opportunities fly over our heads, we should grab them, especially when someone else drops them into our lap. 

At this state though, this book really is just incomplete. Nothing more than a big bunch of unaddressed and unresolved trauma hidden under a mountain of sugar. And I can't call it good this way. This story desperately needs a sequel. 

I can recommend this book though if you have no intention taking a look in between the lines. That way it really is a pretty easy romantic story. A bit of sweet scented magic. Someone may needs exactly this.

Grades

5/3,5 - Thing is that the more I think of this story the more trouble I have with it.