Eleanor H. Porter: Pollyanna

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Közel négy év után vettem elő újra ezt a könyvet, mert úgy éreztem, kicsit túl sok volt a negativitásból az elmúlt... hát, elég hosszú időszakban és itt lenne az ideje megtanulnom újra, milyen hálásnak lenni, vagy szimplán örülni valaminek. Egyszer már ez a könyv erre megtanított, reméltem, hogy újra képes lesz rá. Elértem vele a célomat. Legalábbis bizonyos szinten. De mielőtt belekezdenék annak taglalásába, hogy ezúttal mit tanított nekem ez a könyv, hadd mondjam el nagy vonalakban Pollyanna játékát, hogy, aki szeretné, hasznosítani tudja. 

Szóval a történet szerint Pollyanna szülei elvesztése után nagynénjéhez kerül. Aki a kezdetek kezdetén elég karót nyelt karakter, és Pollyanna felnevelését nem tekinti másnak, mint kötelességnek. Az ő karót nyeltségével szemben egy minden viszontagság ellenére is életvidám lányka érkezik mellé. Életvidámságát pedig édesapjával közösen kitalált játékának köszönheti. A játék lényege tulajdonképpen annyi, hogy minden helyzetben, találjuk meg azt, amiért hálásak lehetünk. Pollyanna a környéken minden nehezebb sorsú ember életét megváltoztatja ezzel a hozzáállással. A sokaság pedig rohanvást igyekszik a kislány segítségére, mikor arra neki van a legnagyobb szüksége.

A könyv legnagyobb erőssége, hogy abszolút a pozitív dolgokra koncentrál. Természetesen szüksége van a narratívának egy drámai fordulatra, de szerencsére olyan sok más könyvvel ellentétben a szöveg nem a drámára koncentrál, hanem annak a pozitív hozadékára. Nem terheli meg az ember lelkét, hanem önmagához hűen segíteni próbál. 

És, hogy számomra ezúttal mit tanított ez a könyv...? Sokszor mondtam már, hogy szerintem kétszer ugyanazt a könyvet nem lehet olvasni. Az életben bekövetkezett változásokkal összhangban egy könyv is más élményt ad élethelyzettől függően. Ezúttal számomra például az édesapa halála kicsit erősebb trigger volt, mint legutóbb. Ugyanakkor egy nagyon fontos leckével gazdagodtam. Rájöttem annak igazságára, hogy miért nehéz elindulni a gyógyulás útján. Iszonyú nehéz szembenézni az embernek a saját hibáival. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy mindenért az egyén a felelős, mert persze rengeteg mérgező külső tényező is a rendszer része, amit természetesen meg kell tanulnunk a helyén kezelni, vagy elszakadnunk tőle, ha számunkra az a legjobb megoldás. A gyógyulás érdekében bizony nekünk is változtatnunk kell. És ez nem olyan könnyű. mint amilyennek hangzik. Tudom, hogy ez valami félelmetes közhelynek tűnik így. A könyvet olvasva viszont tényleg fejbe csapott a gondolat igazsága. És hálás vagyok ezért a fejbe kólintásért.

A könyvet pedig ajánlom minden olvasónak, aki egy kis örömöt, pozitivitást szeretne a mindennapjaiba csempészni. Egy könyv sem fogja ugyan megoldani a világ problémáit, még a saját világunkét sem. Azonban, ha van könyv, ami megadja a tökéletes lökést a pozitív gondolkodás felé, akkor ez bizony az. 

A könyv megjelent magyar nyelven

Az élet játéka címmel

Értékelés

5/5* - Elképesztő, milyen változásokat indíthat el egy könyv

I took this book of my shelf after almost four years, because I've had enough negativity in my life in the last... well, let's just say, long time. I wanted to learn again how to be glad for things. How to be happy again. How to smile again. Four years ago this book made me realize it. I could only hope, it would repeat the miracle this time as well. I got lucky. At a certain level at the very least. But before I start to talk about what I got from the book this time, let me introduce Pollyanna's game, so you can start to play it as soon as possible, if you want to.

So according to the story Pollyanna comes to live with her aunt after her parents' death. Aunt Polly is a bit stick in the mud character and she thinks raising Pollyanna is her duty and nothing else. What she gets is a little girl who loves to live despite every hardships. And that's because she learned to play a game with his father. The gist of the game is basically that we have to find something to be glad about in every situation. The harder the better because the game is more interesting then. Pollyanna teaches almost everyone around her how to play the game. And everyone rushes to her aid when she needs something to be glad about the most. 

The strongest point of this book that it concentrates on the positive side of everything. Naturally the narrative needs something dramatic for its own sake, but it doesn't ponder over the drama but shows the most positive side of it. As positive as possible. 

And about what I got from this book this time... Well, I said it many times before and I say it now. It's impossible to read the exact same book twice. All the change in the reader's life makes the experience different. This time for example the father's death was a bit stronger trigger for me than years ago. In the meantime I think I successfully learnt a very important lesson. I realized why it is so hard to set foot on the road of recovery. It's extremely hard to see our own faults. Don't get me wrong! This doesn't mean certain situations are only our responsibility. Of course there are many toxic external parts in the system. And these, we need to learn to put into the correct box or let them go once and for all if it is the best for us. We also need to change for the sake of recovery. And it is easier said than done. I know it sounds horribly cliché, but its truth hit me right on the head while I was reading. And I am glad it hit me. 

I recommend to read this book to everyone who wish for a bit of joy and positivity among all the troubles of everyday life. This book won't solve every problem in the world, not even in our world but if there is a chance for a great start, this book is a way. 

Grades

5/5* - It's amazing what a short book can do if we let it do its magic