Disclamer. Tisztában vagyok vele, hogy a szerző egy kifejezetten megosztó személyiség, főleg a politikai témákban való megszólalásai miatt. Már az elején le szeretném szögezni egyrészt azt, hogy ebből a szempontból (sem) értek vele egyet, másrészt pedig azt, hogy jelen bejegyzésben kizárólag, mint a kötet íróját, illetve mint zeneszerzőt, dalszövegírót szeretném megemlíteni. Művészetének, mert akárhonnan nézzük, művészi vénában nem szűkölkodik, kizárólag ezt az oldalát elmezném.
Szeretném kijelenteni továbbá azt, hogy ennek a kötetnek a kézbe vétele és elolvasása semmilyen mértékben nem hivatott azt a benyomást kelteni, hogy bármilyen mértékben szinpatizálok a kiadó munkásságának bármelyik aspektusával. Sőt. Őszintén megmondva, és ironikus módon idézve ez egyik a kötetben megjelent novella címét, hányingert kapok attól, amit a kötet kiadója a magyar könyvpiaccal művel.
Most, hogy ezeket a sarkalatos pontokat tisztáztuk, azt is meg kell említenem, hogy mint dalszerzőt és előadóművészt képtelen vagyok nem tisztelni a szerzőt. Testvéreimnek köszönhetően az ő zenéjén nőttem fel. Dalai szerves részét jelentették a gyerekkoromnak, és most is egy remek kapcsolódási pont, minőségi idő, amit neki köszönhetően tölthetek el azokkal, akik fontosak nekem.
Tekintve, hogy a zenéjét ismertem, volt egy alapom azzal kapcsolatban, hogy mit várhatok el a prózájától. Ezt bizonyos mértékig meg is kaptam. Az ebben a kötetben szereplő szövegek fogalmazási stílusa helyenként lélegzetelállítóan szép. Gondoltam először. Aztán rájöttem, hogy ezek az elbeszélések a szerző saját életéből saját tapasztalataiból táplálkoznak. A magunk életéről pedig nem kifejezetten nehéz így írni. Csupán néhány szereplő nevét esetleg néhány körülményt elég megváltoztatni. Nem állítom távolról sem, hogy nekem, akiből majdhogynem teljesen hiányzik az írói véna, sikerülne, de kívülállóként annyira nehéznek sem tűnik a dolog.
A másik, ami nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet, hogy nagyjából ugyanazok a témák köszöntek vissza minden történetből újra meg újra. Alig-alig változó történeti háttérben. Ez pedig a végére engem személy szerint kifejezetten untatni kezdett. Az egyik ilyen sarkalatos pont a visszatérő témákban a nők helyzete a társadalomban. Nos, ha arra gondoltam elöljáróban, hogy majd a politikai színezet miatt fog forrni az agyvizem, akkor nagyot tévedtem. A női karakterek ábrázolásmódja volt az, ami a leginkább kivetre a biztosítékot. Nem tartom magam kifejezetten feministának, de azt, hogy egy nő csak egy vonzó test legyen, ami arra jó, hogy a férfi megcsalja vele az asszonyt, teljességgel elutasítom. Egy nő nem a férfi játékszere. Márpedig ezeknek a történeteknek szinte mindegyikéből ez az elgondolás süt. Engem pedig ez kifejezetten érzékenyen érintett.
Őszintén szólva nem tudom, hogy kinek ajánlhatnám ezt a könyvet, ha ajánlanám egyáltalán bárkinek. Szerintem ebből a szempontból ez a könyv a szélsőségeké. A rajongók úgyis csak jót fognak mondani róla, aki meg eleve utálkozni akar, az úgyis utálkozni fog. Én elmondtam a véleményem. Talán valahol az arany középút mentén.
Értékelés
5/3 - Azt hiszem, én a továbbiakban megmaradok a dalainál.
Megjegyzések