Ha emlékeim nem csalnak, a legutóbbi könyves értékelős posztomban megemlítettem, hogy sok év után újra beiratkoztam a helyi könyvtárba. Az épületet újra meglátogatva egy csomó dolog ötlött a fejembe, amit leírásra érdemesnek tartok. És mivel ma éppen 70 esztendeje, hogy a könyvtár megnyitotta a kapuit az olvasóközönség előtt, gondoltam, soha jobb alkalmat. So, here goes nothing. Aka, gondolatok könyvekről, olvasásról, és a könyvtárba járás előnyeiről a teljesség igénye nélkül.
Sokszor, sok helyen megkaptam már a kérdést, hogy mit jelent számomra az olvasás. És, bár azt tartom, hogy az ember viszonya a könyvekhez időről-időre, olvasásról-olvasásra változik, erre a kérdésre az idő múlásával is mindig ugyanaz maradt a válaszom. A könyvek és az olvasás számomra a leghatékonyabb terápia, amit elképzelni lehet. Leginkább azért, mert minden esetben kiragad a saját valóságomból. Műfajtól függően a karakterek életéből, vagy az író saját példájából kivétel nélkül töltődhetek, merítkezhetek. Ha kell, tanácsot kapok, amiknek köszönhetően gyógyul az én lelkem is.
Továbbá büszke vagyok arra a tudásra, amit a könyveknek köszönhetően, vagy éppen a könyvekről szedtem össze az idők során. Szeretem az érzést, ami akkor fog el, ha a környezetemben valaki hozzám fordul könyvajánlóért, vagy amikor segítséget kér egy-egy régebbi példány felkutatásában. Nem sok mindenben érzem magam kompetensnek, de a könyvek világa ezt is meg tudta adni nekem.
Ugyanakkor annyi jó dolgot elszalasztottam akarva-akaratlan ezen a területen is az elmúlt időszakban. Sok dolog van még az irodalomban, aminek megtapasztalhatom a jótékony hatásait. Erre döbbetnett rá az, hogy újra elkezdtem könyvtárba járni. A négy fal között, a polcok útvesztőjében barangolva kinyílt előttem a világ. Újra. Mostantól nem kell, hogy megkösse a kezemet, hogy a könyvpiacon annyira elszálltak az árak. Egy tagsági díj ellenében milliónyi olyan kötethez jutok hozzá, amit sem megvenni, sem e-könyvként olvasni nem akartam. Az idő természetesen keretek közé van szorítva, de ez nem lesz semmilyen probléma forrása, gátat pedig pláne nem fog szabni az élmények áradásának.
Végül pedig ejtsünk szót azokról az irodalmi vonatkozású programokról, amiket egy könyvtár tud nyújtani szervezni az olvasóknak. Mert itt is egy eléggé széles skálából lehet meríteni. Olvasókörök, író-olvasó találkozók, előadások, és beszélgetések. Ezekből töltekezhet igazán egy könyvmoly alaposan megfáradt lelke. Persze, mint mondtam, az adott lehetőségekből meríteni érdemes. Nem szabad azt érezni, hogy kényszeresen részt kell venni mindenen. Hiszen az egésznek az a lényege, hogy ápoljuk saját érdeklődési körünket, és, ha késznek érezzük magunkat kilépni a komfortzónából, akármilyen komfortzónáról legyen is szó, akkor ott legyen számunkra a lehetőség. Minden csak rajtunk áll.
Ami pedig a legfontosabb: Legyünk hálásak a könyvtárunknak, és azoknak, akik az intézményt az olvasók számára lelkesen életben tartják.
Megjegyzések