Murakami Haruki: Norvég erdő

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Trigger warning❕ A történetben rengeteg olyan elem van, amire sok olvasó érzékenyen reagál. Ilyen a mentális betegség, öngyilkosság, és az explicit szexuális tartalom. Kérlek, olvasd a könyvet, és a bejegyzést is felelősséggel. Köszönöm❕

Hungarian edition of
Norwegian Wood
by Haruki Murakami

Mikor először olvastam a könyvet, Molyra csupán annyit írtam róla, hogy lehet, hogy bolondnak néznek az emberek, de számomra Murakami írásainak valahogy megnyugtató hatásuk van. Ez a véleményem azóta sem változott. Biztosan sokszor emlegettem már egyéb bejegyzésekben is, hogy a mentális összeomlás szélén általában az ő egyik könyvét veszem elő, és megnyugszom tőle. 

A nehéz témák sorának dacára a Norvég erdő az egyik legnagyobb komfort könyvem az írótól. Számomra abszolút benne van a Top3 alkotásban a Kafka a tengerparton és a Szputnyik szívecském között. 

A történet főszereplője Watanabe Toru egy Kobéból származó fiú, aki jelenleg Tokióban egy fiú kollégiumban éli az egyetemisták mindennapjait. Középiskolás korától tragédiák sora kíséri végig, amik érezhetően nyomot hagynak a lelkén, bár megküzdési stratégiája egyáltalán nem mindennapi. A könyv valójában Toru lelki vívódása a traumáival és annak feldolgozásával, hogy egyidejűleg szerelmes egykori legjobb barátjának barátnőjébe, aki a saját démonaival küzd egy a világtól elzárt helyen, és egy lányba, akit az egyetemről ismer. 

Mint említettem főszereplőnk megküzdési stratégiái nem kifejezetten hétköznapiak. Néhol olyan érzés, mintha nem is törődne azzal, hogy vannak dolgok, amiket rendbe kell tennie magában. Aztán meg magának is bevallja, hogy mégiscsak nyomasztják bizonyos érzelmek, és sokszor nehéz egyben tartania magát. Mindeközben minden siettség és kapkodás nélkül, egyfajta lezser nemtörődömséggel éli életét úgy, hogy közben kötelességeinek maradéktalanul eleget tesz. 

Valami elképesztően különleges hangulata van ennek a könyvnek, és valójában az összes Murakami műnek, amit nem is nagyon tudok világosan megfogalmazni. Nehéz témákhoz nyúl, mégcsak nem is tudom azt mondani, hogy érzékkel és érzéssel foglalkozik velük, mégis valahogy komfortra talál benne az ember. Valószínűleg ez a kettősség tette őt szinte azonnal a kedvenc íróim egyikévé.

Első élménynek semmiképpen nem ajánlom ezt a könyvet, mert alaposan összekuszálja az ember érzelmeit és gondolatait, ami jó eséllyel elriasztja az olvasót az író további könyveitől. Viszont, ha valaki olvasta az író valamelyik novelláskötetét, vagy regényét, és ismerős neki a stílus, akkor nyugodtan kezdjen bele ebbe is. Nagyon megéri.

Értékelés

5/5 - Biztos én vagyok a fura, de nekem ez tényleg komfort könyv. Alig várom a novemberben megjelenő új regényét. 

Trigger warning❕ This story contains many elements that could be a major trigger to some of the readers. Such as suicide, mental illness and explicit sexual content. Please read both the book and the entry with care. Thank you❕

After I read this book for the first time, I wrote a very brief review on a Hungarian bookish social media site. I was like you'll probably think I'm mad but this book was really a comfort read to me. I stand by this opinion to this day. I probably mentioned this many times in other entries but when I'm truly upset, I just reach for one of his novels, or short story collections on my shelf, read it, and somewhat calm down thanks to it.

Despite the string of hard and serious topics Norwegian Wood became one of my biggest comfort reads of all time. This book is within my Top 3 Murakami books in between Kaka on the Shore and Sputnik Sweetheart.

Our protagonist is a boy called Toru Watanabe. He comes from Kobe and he lives the everyday life of a university student in an all boys dormitory in Tokyo. His life is quite full of traumatic events ever since his secondary school days, but his coping strategies are quite peculiar. The story is about Toru really, and him battling with his traumas and the strange situation of his love life. On one hand he is in love with his late best friend's girlfirend who fights against her own demons in a place closed off from the real world. On the other hand he is in love with a girl called Midori from one of his classes at university. You could say it's kind of twisted. 

Like I said, our protagonist's coping strategies are... interesting to say the least. Sometimes it feels like he doesn't care about the things he should taking care of. He doesn't seem to acknowledge his traumas and their effects on his life. And then other times he admits that there are emotions pulling him down like a huge burden, and sometimes it feels hard to put himself together. Strangely enough he lives his life without hurry, like he doesn't care about anything. And yet he knows his responsibilities and takes care of them. 

This book sets a very special mood and I can't even put my finger on it. I can't really describe or explain it. The author touches multiple very sensitive topics. I can't say he does it with too much care, and yet, some readers, including me find great comfort in this story. This duality is what most likely made him one of my favourite authors almost instantly. 

I have to say you shouldn't read this book as a first Murakami novel. Because it will just confuse your thoughts and emotions and it probably will scare you away from his other works. But, if you are familiar with his style, give this book a chance, It's worth it, I promise. 

Grades

5/5 - It may sound strange, but this really is a comfort book for me. I can't wait to read his new novel, coming in November this year!