Robert Galbraith: The Ink Black Heart (Cormoran Strike 6.)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Mostanában majdhogynem tendenciává nőtte ki magát ezen a blogon, hogy olyan személyek alkotásaival foglalkozom, akik finoman szólva is kontroverzálisak. Ez a helyzet Robert Galbraith-szel is, aki ugye köztudomásúlag J. K. Rowling egy írói álnév mögött. Mint minden eddigi vitatható esetben, most is szeretném leszögezni, hogy az utóbbi időben olyan hírhedt megnyilvánulásainak egyikével sem értek semmilyen tekintetben egyet. Nyíltan vállalom, hogy a transz közösség és az őket megillető alapvető emberi jogok mellett állok ebben a kérdésben. Ugyanakkor képes vagyok külön kezelni a könyvet az alkotójától, és mivel olyan sokan ajánlották nekem ezt a könyvet, hát belekeztem. Ha már belekezdtem, végig olvastam. Ha pedig már végig olvastam, akkor itt is írok róla. Szem előtt tartva, hogy ez a blog egy biztonságos hely. Nekem, és mindenki másak is, aki ide téved.

Nagyon sok időbe telt, mire egyáltalán rászántam magam arra, hogy elolvassam ezt a könyvet. Ajándékba kértem még tavaly, és mint látható, várt a sorára a polcon egy ideig. Féltem belekezdeni azok után, amilyen élményt az előző kötet, a Zavaros vér maga után hagyott. Az a könyv olyan borzalmasan rossz volt, hogy szinte semmire nem emlékszem belőle, csak a letaglózó élményre. Szóval igen, voltak fenntartásaim, úgy is fogalmazhatnánk, hogy előítéleteim.Végül mégis a lehető legjobb szájízzel távoztam. 

A történet szerint egy zavart viselkedésű nő látogatja meg a detektív ügynökséget azzal, hogy valaki az életére akar törni. Strike és Robin csak azután veszi fel az ügyet, hogy a nőnek valóban megtalálják a holttestét. Innentől kezdve egy csavaros, több szálon futó történet veszi kezdetét, melynek középpontjában egy rajzfilm, egy internetes játék és gyanúsítottak serege áll. 

Meglepő módon kifejezetten lekötött a könyv. Voltak vele problémáim, nem egy és nem kettő, amikre mindjárt kitérek, de alapvetően egy jó élménnyel gazdagodtam. Voltak pillanatok és szintén nem kevés ilyen pillanat, amikor megcsillanni láttam azt a valamit, ami annak idején a sorozat első részekor annyira megfogott és arra késztetett, hogy gondolkodás nélkül a kosaramba rakjam a könyvet. Szóval általában véve a történet, annak ellenére, hogy ilyen rettenetesen hosszú volt, nem volt rossz.

Nem volt rossz, de nem volt kifejezetten probléma mentes sem. Végig azon feszültem olvasás közben, hogy nehogy szóba kerüljön olyan, amitől menthetetlenül a falhoz csapom a könyvet. Végül ez nem történt meg, de volt egy-kettő alkalom, amikor elkezdett rángatózni az arcom. Az antiszemitizmus, és a fogyatékkal élők nem túl pozitív színben való megjelenítése nem pengetett meg épp kellemes húrokat bennem. Lehet velem vitatkozni, hogy mindez a történet miatt kellett. Erre két dolgot tudok mondani. A fogyatékkal élő társadalom megfelelő pozitív szemléletű, érzékeny reprezentációja eleve olyan valami, aminek hiánya kifejezetten érezhető, és aminek Strike karaktere kezdetben tökéletes ellenpontja volt, és lehetett volna itt is. Másrészt azt érzem, hogy az a bizonyos érzékenység kezd kiveszni nem csak ezekből a történetekből, hanem egyáltalán az íróból. Amit kifejezetten sajnálok. 

Alapvetően ajánlom olvasásra a könyvet, ha valaki éppen egy kedvet érez magában egy 1200 oldalas monstrum legyűrésére. Kissé talán túlírt történet, itt-ott elcsúszik a lényeg, mégis nagyságrendekkel jobb, mint az előző kötet volt.

A könyv megjelent magyar nyelven

A koromfekete szív címmel

Értékelés 

5/4 - Abból, amit eddig hallottam róla, elég kíváncsi vagyok a Hömpölygó sírra is.

This year I kind of make it a tendency on this blog that I write about controversial people and their art. This stands for Robert Galbraith aka J. K. Rowling as well. I mentioned it in every debatable case so I write this down very clearly once again. I do NOT agree with any of her statements regarding trans women and trans community in general. I proudly state that I DO stand by their rights and support them in this case, in any case really. Love is love, everyone has the right to be who they want to be. And there is that. But I can separate the book from its author. And truth to be told many people have recommended this book to me. So I started to read it. And if I started, I finished it. And if I finsihed it, I'll write a review about it here. But please know that this place IS a safe haven. For me as well as for everyone who pays a visit. 

It took me a considerable amount of time to start to read this book. I asked my mom and big brother to buy it for me as a present sometime last year and as you can see it sat on my shelf for a bit, patiently waiting for its turn. I was afraid to start this because of the effect the previous book in the series left behind. Troubled Blood was such a horrible book I barely remember any of it except for the not so good experience. So yeah, I've had my fears, you may call it prejudice. But I'm glad to say, I liked it as much as possible.

According to the story a quite confused woman visits the detective agency because she thinks someone wants to take her life. Robin and Srtike pick up the case after the woman's body was actually found. And from then on a crazy journey starts. With many lines to investigate and cover. And in the center of everything there is a cartoon, an online game and an army of suspects. 

Surprisingly I quite liked this book. There were some problematic aspects and I'll talk about those in a bit but all things considered it was quite a good experience. There were quite a lot of moments when I discovered something in between the lines. I saw glimpses of that old magic which made me put the first installment of the series into my basket without a second thought back then. Mind me, those were glimpses. But yeah it was quite good despite being long as hell.

It was quite good but as I mentioned it was nowhere near problem-free. I was as wound up as a string all along because I was afraid of seeing something what would make me throw the book at the wall. Thankfully it didn't happen. But there were some moments when my eyes sterted twitching. Needless to  say I wasn't really fond either of the antisemitic undertone or of the way the story portrays people with disability. You may argue with me that all of these happened for the sake of the narrative. I have two kinds of answers for that. On one hand sensitive representation of disabled people are seriously lacking in many types of media (books, movies, different kinds of series etc.) and Stike was an excellent flagbearer of said representation so far, and he could have been just as great here. On the other hand, as far as I see said sensitivity slowly dies out not just from this stories but from the author him/herself. And I feel really sorry about this. 

All things considered I quite recommend this book to read if you are in a mood of fighting with a 1200 page long monstrum. Granted it may be a bit overwritten, the important parts might slip here and there but it's still waaaay better that the last book was.

Grades

5/4 - According to my friends, The Running Grave is also quite interesting. I'll give it a chance.