Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin (A Court of Thorns and Roses 3.)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hű, de kegyetlenül hosszú ideig tartó olvasás volt ez. Nem mintha a történet maga kevésbé tetszett volna. Egyszerűen csak közbe szólt az élet, és nem tudtam olyan könnyen kezelni a nyomasztó eseményeket, amikben bizony bővelkedett a könyv.

A történet ott folytatódik, ahol a Köd és harag udvara befejeződik. Feyre újra a Tavasz Udvarában és a bosszúját forralja egykori szerelme ellen, akinek köszönhetően az előző könyv végén történt események beteljesedtek. Mindeközben Prythian az Éjszaka Udvarának vezetésével háborúra készül Hybern királya ellen. Különös szövetségek köttetnek, baráti kapcsolatok bomlanak fel, hűségesküket árulnak el. Sok élet vész el, köztük majdnem az egyik legfontosabb is. 

Legyenek a harcok fantasy történetben akármilyen érdekesek, és akármennyire jelentőségteljesek, egy jobb világért küzdők, attól ez még nyomasztó volt. Tudtam, hogy mi lesz a nagy csavar a történetben, és hiába tudtam, hogy nagyjából három oldal kell ahhoz, hogy az általa keltett hullámok lecsillapodjanak, attól még tartottam ettől a csavartól. Az azt megelőző fejezetek folyamatos görcsben tartották a gyomromat. Nagyon szépen feléítették az eseményeket. Ennek a könyvnek a tempója kifejezetten jó. Persze az is tény, hogy a végére majdnem mindenki oda került ahová való. 

Kifejezetten tetszett ebben a történetben, hogy a háború okozta járulékos veszteségek tényleg azok voltak. Tetszett, hogy annyi más fantasy íróval ellentétben Sarah J. Maas nem áldozta fel egyik központi karakterét sem a hatásvadászság oltárán. Mondhatnánk, hogy így túl idilli a befejezés, de erre, ha nem felejtem el, a következő kötet értékelőjében visszatérek. 

Szerettem az egész új karaktergárdát, akiket ebben a történetben megkaptunk. Kedveltem a hét Főúr szövetségét, hiába volt az néhány esetben nem kicsit kényszeredett. De kedveltem a többi új szereplőt is. Drakon, Miryam, Nephelle és tőlük függetlenül Vivianne. Mindannyian remek karakterek. 

Nem is igazán tudom, mit mondhatnék még a könyvről. Ha az előző két kötetet olvasta az ember, és tetszett is neki, akkor ez is megér egy esélyt. Én ajánlom. Igaz méretes, igazi féltégla könyv, de egy pillanatra sem unatkozik olvasás közben az ember. 

A könyv megjelent magyar nyelven

Szárnyak és pusztulás udvara címmel

Értékelés

5/5 - Remek könyv. Izgalmas, és fordulatos. És még mindig hozza a jó fantasy minden kötelező és kevésbé kötelező elemét.

Original cover
by Bloomsbury

Phew! It took me incredibly long to finish this book. Marathon length if I can say so. Not that I enjoyed it less than the last time I read it. It's just... real life was in my way and the not so light and fluffy and easy storylines made the experience a little more difficult to stomach. It was packed with these heavy tropes.

The story itself continues right where A Court of Mist and Fury ended. Feyre is now back at the Spring Court and sets her revenge against her ex lover. Let's face it, this revenge arc is well deserved after the events unfurled at the end of the previous book. In the meantime led by the Night Court, Prythian prepares to war. Against the King of Hybern and his armies. Peculiar alliances born. Friendships get torn to shreads. Faith get betrayed. Many lives get perished. Almost one of the most important ones.

I know, I know. War tropes in fantasy books are interesting and important because the characters usually fight for a better world. Still. Reading this trope never gets easier. I remembered about the big twist, and I knew the big conflict got solved within like three pages. And yet I dreaded this big twist. The previous chapters actually tied my stomach into hard knots. Built the events beautifully. The pace of this book is actually incredibly good. And of course almost everyone finds the place where they belong at the end. 

I really liked in this book that regarding the characters, the collateral demage caused by the war was just like that. Collateral demage. I liked that Sarah J. Maas didn't kill one of her main characters just because she wanted to create more drama. So many fantasy creator pulls that card and it just became pretty tiring to read the same arc over and over and over again. You could say that the endgame is quite too perfect this way. Well let's get back to this topic in my review of A Court of Frost and Starlight, shall we?

I really liked the whole set of new characters here. I was entertained by the alliance of the seven High Lords. Even though said alliance was kind of forced here and there. I liked Dracon, Miryam and Vivianne the most. All are incredible characters with so much potential. 

I don't really know what else should I say about this book. If you read and liked the first two parts of the sreies, give this one a chance too. I recommend it. It's goddamn long, that's true, but believe me, you won't feel boredom even for a second. 

Grades

5/5 - It's a great book. Full of twists and turns. And it still contains all the essential and not so essential elements of a great fantasy book.