Talán senkit nem lep meg, hogy olvasóként több könyvekkel és olvasással kapcsolatos oldalt követek illetve csoportnak vagyok tagja a közösségi média felületein. Megdöbbenve tapasztalom ezeken a felületeken, hogy egyre több szülő ír bejegyzést kétségbeesetten, hogy xy korú (az esetek többségében kiskamasz) gyermeke, nem olvas. Ezzel kapcsolatban kér tanácsot, hogy hogyan tudná rászoktatni a gyereket az olvasásra. Mert ő már mindent kipróbált. Kétségbe esett. Belefáradt. Ezekre pedig jönnek a szerény véleményem szerint egyszerűen elfogadhatatlan válaszok, hogy a gyerek csak akkor játszhat, vagy foglalkozhat egyáltalán a saját hobbijával, ha napi z oldalt elolvasott...
Nos szerintem ennél károsabb dolog kevés történhet egy gyerekkel, amennyiben valóban azt szeretnék, ha megszeretné az olvasást. Emberek ezt egyszerűen nem lehet, nem szabad erőltetni. A gyerek, egy gyerek, nem bábu, akinek meg kell vagy meg lehet mondani, mivel töltse a szabad idejét. Ha a szülő vagy bárki más erőlteti, kényszeríti az olvasást, azzal a gyereknél homlokegyenest az ellentétes hatást éri el. Így teljesen biztos, hogy a gyerek nem fogja megszeretni a könyvek társaságát, és nem válik olvasóvá.
Amennyire én látom, a gyereket hagyni kell, hadd találja meg azt a hobbit, elfoglaltságot, ami hozzá adott életkorban a legjobban illik, a legjobban érdekli. Az, hogy kilenc évesen nem olvas, nem jelenti azt, hogy később sem akad a kezábe egy olyan történet ami aztán egy életre elvarázsolja. De ha ez nem történik meg, az sem szabad, hogy a világvége legyen az őt körülvevők számára. Érdemes lenne inkább a gyerek érdeklődésére figyelni.
Úgy értem, azok a szülők, akik ennyire kényszeresen szeretnék olvasóvá nevelni a gyereket, fordítottak valaha időt és energiát arra, hogy kipróbálják a gyerek hobbiját? Elmentek vele focizni, biciklizni egyet? Játszottak valaha a gyerekkel együtt azzal a videójátékkal, amit szeret? Néztek a szülők a gyerekkel együtt olyan filmet, ami a saját komfortzónájukon esetleg kívül esik, de a gyerek valamiért szereti? Beszélgettek vele arról, miért szereti ezeket a dolgokat? Elmondták neki, hogy ők miért szeretik a könyveket?
Nem mintha akár egy szülőt is kritizálni szeretnék, de ezek szerintem fontos kérdések. És nagyon kíváncsi lennék a válaszokra. Vagy akár arra, hogy ezeken egyáltalán van-e valaki, aki elgondolkodott.
Természetesen nem arról van szó, hogy szerintem nem lehet olvasóvá nevelni egy gyereket. Tartom magam ahhoz, amit sokszor és sok helyen hangoztattam már. Az a felnőtt, aki most évente 60-80 könyvet elolvas, azért létezik, mert gyermekkoromtól kezdve édesanyám nevelt olvasóvá. De ez nem volt tudatos, és pláne nem volt kényszeres.
Azt sem tagadom, hogy nem kevés rossz érzéssel figyelem ahogy a fiatalok manapság az olvasáshoz viszonyulnak. Nekem is megvannak a magam kreálta olvasás népszerűsítő projektjeim. Ha jobban belegondolunk ez a blog erre az élő példa. A különbség az, hogy én ajánlom a könyveket, remélve, hogy akár gyermek, akár felnőtt ismerőseim figyelmét felkelti egy-egy bejegyzés. Azoban eszembe sem jutna erőszakkal az arcukba nyomni egy kedvenc olvasmányomat sem, hogy márpedig ezt olvasd el. Lehetőleg tegnapra.
Summa summarum, egy gyereket lehet olvasóvá nevelni, de nem kell! Nem kényszer!
Mondanom sem kell, hogy a fent leírtak a saját szubjektív gondolataim. Ha a kedves olvasó egyetért velük, annak örülök. Ha nem, az is teljesen rendben van. Ha egy kicsit elgondolkodtattalak, már megérte. Ha az egész egy az egyben elment a fejed felett, azzal is meg tudok birkózni. Ha esetleg valakiben felébrednek gondolatok, amiket megosztana, a komment szekció arra való. Ésszerű keretek között természetesen.
Köszönöm ha végig olvastad!
Megjegyzések