Sarah Winman: Still Life

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

A könyv amit vagy szeret az olvasó vagy nem. Arany középút elvileg nincs, csak a szélsőségek léteznek. Hangsúlyozom, elvileg. Ami engem illet, szerintem nekem sikerült megtalálnom egyfajta egyensúlyt. Ami talán jelenti azt is, hogy megtanultam szeretni ezt a könyvet, Mindjárt kitérek erre bővebben. 

Előtte azonban be kell vallanom, hogy a könyvnek nagyjából a harmadán iszonyatosan nehezen jutottam át. Röviden és tömren halálra untatott a történet, pedig nagyon akartam szeretni. De eleinte nem ment. Összezavart az írásmód, a stilisztika, hogy nem lehetett egymástól markánsan elkülöníteni a szereplőket, mivel még szerencsétlen papagáj is úgy lett ábrázolva, mintha ember lenne. Le is kellett tennem egy időre, hogy a maga szépségében tudjam értékelni ezt a könyvet.

Mert az az első pillanatban világossá vált, hogy ez a könyv és a lapokon elbújt történet értékelendő. Csak a megfelelő hangulat, beállítottság kell hozzá, mint annyi más könyvhöz. Sőt, ez esetben az sem árt, ha az ember eleve rátanul egy kicsit.

Mert ez a könyv tulajdonképpen nem szól másról, mint az élet nagy pillanatairól. Valamint arról, hogyan legyünk képesek azokat a maguk teljességében megélni, értékelni, sőt megünnepelni.

Történetünk két fő karaktere Ulysses Temper egy a történet elején fiatal brit katona, és Evelyn Skinner egy idősödő művészettörténész, akik egy közös estét töltnek el egy Toszkán villa pincéjében. Egy olyan estét, ami mindkettejük későbbi életét meghatározza majd. Ulysses később maga is ennek a helynek a lakója lesz. Itteni életének nagy pillanatait követhetjük nyomon. Igazi nagy időbeli ugrásokkal. Tulajdonképpen egy élet csendéletszerűen kiragadott jelenetei ezek valóban.

Ahogy mondtam, nekem is eltartott egy darabig, míg megtanultam értékelni ezt a könyvet, és azt is megértem, hogy miért bizonyul túl nagy falatnak sok ember számára. Nincs ebben az esetben sem egyáltalán semmi baj. Nekem viszont nagyon sokat adott. Leginkább a tudatot, hogy minden pillanatot érdemes megélni és megünnepelni. Megéri a pillanatnak élni.

Mindern könyv való valakinek. Ezt azoknak ajánlanám, akik kicsit elveszni érzik saját magukat a mindennapi rohanásban. Akiknek elcsúszik a fókusz, és újra szeretnék felfedezni a jelen egy-egy pillanatának nagyszerűségét, ahelyett, hogy folyton a jövő problémáival foglalkoznának.

A kötet megjelent magyar nyelven

Csendélet címmel

Értékelés

5/4 - A kezdeti nehézségek azért rányomták a bélyeget az élményre.

According to the reviews I've read so far about this book, readers either love or hate it. There is no in between it seems. It seems. Because I guess I found it while reading. The balance I mean. Which means I might have learnt how to love this book. More about it in a bit.

But before everything I have to admit that right until the end of the first one third of it I really didn't like this book. Frankly I found it excruciatingly boring. Even though I wanted so hard to appeciate it. But I couldn't. The way of writing, the techinque of writing and the characters all just confused me. Because gosh darn it even the parrot was written like a human being. I neeed to even put it down for a while just to learn how to appreciate this story like it deserved to be appreciated.

Because it was crysal clear from the first moment that this book worth appreciating. I just needed the perfect mood and state of mind like in case of so so many other books. I'd say I needed time to learn to appreciate this book.

Because it is about grand moments in life. And the way we can live in those moments, appriciate them and even celebrate them. 

The two main characters in the story are Ulysses Temper, a young British soldier at the beginning of the story, and Evelyn Skinner an older art historian. These two share a special night in the cellar of a villa in Tuscany. And this occasion leaves its imprint on both of their lives. Later Ulysses moves to the same place and the book is about his life. Scenes of his life. His grand moments. With big big jumps in time. 

Like I said it took me a long time as well to learn how to appreciate this book properly. And I do understand why it is difficult to some people. If you pick it up and find it too hard to follow, that's totally fine too! But it gave me a lot to consider. To relearn. First of all the knowledge that I should live and celebrate every monemt. That it's worth living in the moment. In the present. Now.

Every book calls to someone. I recommend this to those who feel like they slowly lose themselves in everyday life. If the focus is shified from the truly important things. To those who want to rediscover the importance of the moment, and not just taking care of possible problems in the future.

Grades

5/4 - The hardships at the beginning left their marks on the experience.