 |
| © Vecteezy.com/Pinterest |
A téma, a mai sajnálatos magyar valóság, ami a végső lökést adta nekem afelé, hogy a komfortzónámból kilépve #szabadirodalmat nagykövetnek jelentkezzem. Mert sajnos olyan helyen és időben élünk, ahol és amikor erről beszélni kell. Szerencsére azonban erre van tér és lehetőség.
A helyzet az, hogy az emberben az igény megvan, és ha már egy valakiben tudatosítjuk, hogy ez egy valódi, létező probléma, az már fél siker. A gondok ott kezdődnek, hogy egy hozzám hasonló olvasó, főleg, ha nem követi nyomon a dolgok alakulását, talán nem is látja, milyen kiterjedt és sokrétű problémával van dolgunk.
Bennem, mint olvasóban személyes és társadalmi szinten nagyon komoly haragot, hogy azt ne mondjam, kétségbeesést gerjesztett bizonyos könyvek szabályszerű, sőt kötelező kitiltása a könyvesboltokból. Magam ugyan általában rendelni szoktam a könyveket, de attól még, példának okáért az LGBTQ reprezentáció hiánya, korlátozása, tiltása érzékenyen érint. Főleg, ha arra a sok fiatalra vagy akár felnőttre gondolok, akiknek egy-egy ilyen írás sokat segítene abban, hogy megtalálja, elfogadja önmagát. Vagy legalább abban, hogy ez a bizonytalansággal terhes út ne legyen annyira rögös.
Ez azonban csak egy olvasó ember szociális szempontú szemszöge. Bevallom, abba bele se gondoltam egészen mostanáig, hogy ezek a rendelkezések gazdaságilag milyen következményekkel járnak. És itt nem csak arról az amúgy magában is elszomorító tényről beszélek, hogy ezeket a könyveket, ha egyáltalán kiteszik a könyvesboltok, akkor is a helyiség leghátsó, eldugott részébe, nagyjából, mintha létjogosultsága sem lenne. A szomorúbb az, hogy a külföldi szerzők, kiadók, irodalmi ügynökségek lassan eljutnak oda, hogy nem is keresik a magyar kiadókat, hiszen nem tudnák eladni a műveiket a korlátozások miatt. Így pedig a magyar olvasóközönség (ami eleve elég csekély) igen nagy hányada elesik rendkívül hasznos, hiánypótló és edukatív jellegű, szándékú írásoktól. Akárhonnan nézzük, ez a kultúra rombolása, aminek fontosságáról az előző heti bejegyzésben írtam.
Elismerem, aki ismer, az ezen majdnem teljes joggal húzhatná fel a szemöldökét kritikusan, mondván "Úgyis jobbára idegen nyelven olvasol, külföldi oldalakról szerzed be a könyveidet, mit érdekel téged, hogy magyarul ki és mit olvas?!" Nos, a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Egyrészt, mint említettem, részemről ez egy szociális szemszögből vizsgált társadalmi probléma. Másrészt, aki úgy gondolja, a fenti ismérvek alapján maradok ki a jóból, az sajnos nagyot téved.
A korlátozások mellett ugyanis vészesen közeleg az árkötöttségi törvény hatályba lépése. A törvény, ami az új megjelenésű könyvekre adható kedvezmény mértékét 10%-ban maximalizálja. Ennek pedig megintcsak erős romboló hatása van mind egyéni/társadalmi, mind gazdasági szinten. A határok pedig elmosódnak. Az olvasókat hátrányosan érinti a rendelkezés az amúgy is irreálisan magas és egyre növekvő könyvárak miatt. 10% kedvezménnyel senki nem fog új könyvet venni, egész egyszerűen azért, mert a népesség nagy része nem fogja tudni kigazdálkodni. Ez pedig csak a jéghegy csúcsa. Mert egy kiadó a friss megjelenésű könyvek mellé egy évig gyakorlatilag semmit nem adhat. Így hát csomagba, dobozba sem teheti bele. Tehát a kiadók is csak kárát látják a rendelkezésnek, leginkább azért, mert nem lesz mivel magukhoz vonzani az olvasót. Senkinek nem lesz érdeke a kiadótól közvetlenül rendelni, ami óriási mértékű bevétel kiesés. Az egyedüli, aki ezzel jól jár, a nagykereskedés. Nyilván ők ki is állnak a rendelkezés mellett teljes mellszélességgel, hiszen érdekükben áll.
És, hogy ez engem, mint nagyrészt idegen nyelven olvasót/külföldről rendelőt hogy érint? Úgy, ahogy minden egyes olvasót. A törvény ugyanis az itthonról indított külföldi könyvvásárlásokat is magába foglalja. Gonoszság? Persze, hogy az.
A fentiekhez azonban hozzá kell tennem, hogy gazdasági ügyekben nem vagyok szakértő. De követem a könyvpiacot érintő változásokat, és, ha az ember belegondol, figyel a többiek eszmefuttatásaira, akkor mindezt nagyjából kisakkozhatja saját maga.
Belegondolva, ez egy kicsit kevésbé lett személyes bejegyzés, de valójában a célom leginkább az volt vele, hogy tudatosítsam a változásokat és azok jelentőségét mindenkiben, aki időt és energiát szán arra, hogy elolvassa. Ahogy korábban írtam, ha csak egy ember gondolkodik el a leírtakon, és válik csak egy hajszállal tudatosabb fogyasztóvá, már megérte írnom róla.
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta!
Megjegyzések