A könyv olvasását pedig direkt a #szabadirodalmat kampány harmadik hetére tartogattam. Hiszen a héten a feladatunk egy az életbe lépett rendelkezések alapján tiltólistára került könyv bemutatása, és annak leírása, mit adott nekünk ez a könyv.
Nos, amit nekem ez a könyv a történetével adott, az a melegség. És nem. Ez nem valami idióta szóvicc akart lenni. Ez a könyv számomra a bátorság és az újrakezdés könyve. Az álmoké, és a feltétlen, határt nem ismerő szereteté. Nem túlzás, ez a könyv tényleg betakargatott, mint egy puha pléd. Egy ponton már ott tartottam, hogy azt mondjam, iszonyúan hiányzik nekem egy igazi nagy ölelés.
De, hogy miről is szól a könyv... Linus Baker a mágikus ifjakért felelős minisztériumi részleg alkalmazottja. A szabálykönyvek megszállottja. Feladata, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a minisztérium által működtetett árvaházakban minden biztosítva van a gyermekek jóllétéhez. Munkáját természetesen betű szerint végzi, az ég óvja attól, hogy egy morzsányival átlépje a hatáskörét, pláne, hogy objektivitását vesztve érzelmileg bevonódjon a gyerekek életébe. Mindez akkor változik meg, mikor a Marsyas-szigeten épült árvaházba kerül.
Linus élete itt fenekestül fordul fel. Végre megtudja, milyen érzés, ha szeretik, és milyen az, ha ő is kötődni kezd. Idővel elkezdi látni annak a rendszernek a hiányosságait, amit eddig szó nélkül kiszolgált. Az út, az elfogadás és a szeretet útja, amin végig megy azáltal, hogy megismeri a gyerekek történetét, és rátalál valaki olyanra, aki az egész életét fénnyel lesz képes beragyogni, abszolút reményteli és szívmelengető.
Sok mindenre megtanít ez a regény, de a két fontos tartópillére a szeretet és az elfogadás. Szerintem ebben a könyvben az egyik legcsodálatosabb, hogy nem számít, hogy a két főszereplő queer és a gyerekek sem mindennapi karakterek. Nem az számít, hogy mik vagyunk, hanem, hogy kicsodák. A személyiségünk a lényeg. Lehetünk akárkik, a szeretet ugyanúgy mindannyiunknak kijár.
És ezért óriási nagy bűn ezeket a könyveket szeparálni. Nem csak a reprezentáció miatt, hanem mert eleve elfogadásra tanítanak. Érzékenyítenek. Erre pedig sok területen szüksége van a társadalomnak.
Természetesen a millió dolognak, ami olvasás után az eszembe jutott, most a felét sem tudtam ide beépíteni. A lényeg, hogy ilyen történetekre egyszerűen szükség van.
Ajánlom tehát mindenkinek olvasásra, aki igyekszik egy kicsit nyitottabban gondolkodni. Érzékenyebben reaglni a körülöttünk lévő sokszínű világra. Nem mellesleg annak, aki szükségét érzi egy meleg ölelésnek.
A könyv megjelent magyar nyelven
Ház az égszinkék tengernél címmel
Értékelés
5/5* - Furcsamód sokkal kellemesebb volt így olvasni, mint a kissé elhamarkodott magyar fordítást.
Megjegyzések