Gaston Leroux: The Phantom of the Opera

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Nem először olvastam ezt a történetet, de ugyanolyan nyögvenyelősen ment, mint első alkalommal. Csak más okokból. Vagy a fene tudja. Tulajdonképpen megértési nehézségek voltak a dolog mögött mindkét esetben. Ami azért is fura, mert ismerem a művet. Hiszen a Webber-féle színdarab alapműnek számít. Mégis rengeteg problémám van a történettel. 

Ezek egyike maga az alap konfliktus. Számomra Christine karaktere úgy nagyjából egyenértékű egy hisztérikával. Vagy, ha azzal nem is, egy elkényeztetett kislányéval biztosan. A hangja ellenére olyan igazi kis ripacs színésznőcskének tűnik fel a szememben. Nem is értem, hogy versenghet érte két férfi is, akik közül az egyik ráadásul nemes. Akiben, nézeteim szerint, egy kicsivel több tartás kellene, hogy legyen. Szóval na. Ez a "színésznőcske kegyeiért egyszerre ketten versengenek"-szituáció, számomra egyrészt enyhén klisé, másrészt erősen hiteltelen.

Amivel viszont a legnagyobb bajom volt az az, ahogy a történet és maga a társadalom Eriket kezelte. Felfordult a gyomorom, ahányszor azt kellett látnom, hogy szörnyetegként hivatkoznak rá. Igen, tett olyan dolgokat, amik borzalmasak, és amiért büntetést érdemel. Ugyanakkor ő egész életében arra vágyott, hogy önmagáért szeressék. Végső soron pedig, úgy gondolom, erre vágyunk mindannyian. Káros volt ezért a kívánságáért így ábrázolni őt. Számomra legalábbis nagyon sokat levont a történet értékéből. Nem tartom sokra a női főhőst, de szerintem Erik sokkal jobban megérdemelte volna őt. 

Nem is tudom, kinek a kezébe adnám jó szívvel ezt a könyvet. Szerintem senkiébe. Ami nem azt jelenti, hogy rossz a mű, hiszen az adaptációja tényleg kult. Viszont a könyv helyett én inkább ahhoz ragaszkodnék.

A kötet megjelent magyar nyelven Az operaház fantomja címmel

Értékelés

5/4 - Kihívás miatt értékelem számszerűen egyáltalán, de erősen gondolkodom, nem voltam-e ezzel a 4-essel túl lágyszívű. 

It was not my first time reading this book, but it was as hard to read it now as ever. Only thanks to different reasons. Or who knows. Honestly it was hard to decipher it both times. Which is strange because I do know the strory. I mean the Webber musical is legendary. And yet I have many problems with the story.

One of these is the basic conflict. For me, Christine's character was nothing more than a medicore actress with temper tantrums. Or if not that then a pampered little girl for sure. Despite her voice she didn't seem to be that talented. I don't even understand how two men could play a life or dead competition over her love. One of then was actually a vicomte, mind me. I mean come on. He should have had more spine than that. Oh well. Long story short for me this trope was slightly cliché and very unlikely. 

But there was an other, bigger problem. The way the story itself, and the society in it handled Erik. It made me want to vomit every time I had to read that he was a monster. Yes, he did horrible things for which he should have been punished. But after all all he wished for in his whole life is that people love him for he really was. And all things considerd, we all want the same. It was a mistake to punish him for his wish. It kind of ruined the story for me, not gonna lie. I mean I don't really like Christine, but Erik would have deserved her more. 

I don't even know who I should reccomend this book for. I can't think of anyone. And it does not mean the story itself is bad. Because many of its adaptations are really cult. But honestly, I'd stuck to those. 

Grades

5/4 - I rated if for a reading challenge to begin with. But I think I was too soft hearted with that 4.