TJ Klune: Somewhere Beyond the Sea (The Cerulean Chronicles 2.)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Szerencsésnek mondhatja magát az az olvasó, akinek olyan mű akad a kezébe, ami a szemléletformálás mellett a szépségével is benyomást tesz a lelkére. Számomra ez a könyv pont ilyen volt. Példaértékű módon szemléletformáló és olyan tekintetben szép, ami egyszerre szedi darabjaira és melengeti meg az ember lelkét. 

Őszinte leszek. Nem vagyok kifejezetten sírós alkat, könyvön pedig pláne nagyon ritkán sírok. Nos ennél a könyvnél nem egyszer fordult elő, hogy azt éreztem, vagy becsukom és félre teszem, vagy nyilvános helyen sírom el magam rajta. Annyira megérintette a lelkemet. 

A történetben a Ház az égszínkék tengernél szereplőgárdája tér vissza nem sokkal az előző kötet befejezése után. A történet azonban egy fontos tekintetben eltér az előző résztől. Ez itt Arthur története. Az ő traumájáé, ami oda vezetett, hogy olyan gondviselője, apjuk helyett apja lett a gyerekeknek, amilyen. Sajnos a bigott észjárást, ami jó alaposan be is van gyöpösödve az emberek fejébe, nem kis munka legyőzni. A könyv pedig ezt a szándékot mutatja be, gyönyörű képeken keresztül. Hogyan és miért kell harcolni azért, hogy mint egyént lásson minket a társadalom? Minket, akik nem férünk bele valamiért a dobozba. 

Szerettem látni, ahogy Arthur apaként félti a gyerekeket, de ad nekik annyi szabadságot, hogy meghozhatják a saját döntéseiket. Szerettem, hogy a gyerekek ezzel nem éltek vissza, és mindent egy kalap alá véve nem vesztették el gyerek mivoltukat. Ennek hála kaphattak helyet olyan események, mint Linus és Lucy ölelése. 🎔

Egyébként nekem továbbra is a kis ördögfióka a legnagyobb kedvencem. Imádom, hogy mennyire intelligens és jó humorú karakterré tudta őt Klune formálni. De valójában a szigetlakók mindegyikének bérelt helye van a szívem csücskében.

És, ha már az író szóba került. Azt hiszem, külön ki kell fejeznem a hálámat az utószóért. Kedves TJ Klune, kérlek, soha ne veszítsd el a hitedet, a fantáziádat és a szándékodat. Hidd el, több ember életébe lopod be ezzel a fényt, mint amennyit magad is gondolnál. A világnak szüksége van még sok ilyen anti-J.K. Rowlingra. 

Mit írhatnék még? És ti mire vártok még? Kérlek, menjetek, és olvassátok el ezt a könyvet, meg az előzményét is. Jól fogtok járni!

A könyv megjelent magyar nyelven

Túl az égszínkék tengeren címmel

Értékelés

5/5* - Talán nem túlzok, ha azt mondom, az idei év legnagyobb kedvence eddig ez a könyv

A reader could call themselves lucky if they have the chance to pick up a book which apart from the moral, puts its seal to one's soul with its sheer beauty This was the book for me. Apart from the importance of representation it's so simply beautiful it tore my soul to pieces and put it right back together with it. With its beauty.

I'll be honest. I rarely cry, in general and books couldn't made my cry for years on end now. But with this book I felt it many times that either I close it and put it away for a bit, or I will start crying. In public. It touched my heart on such a bittersweet spot. 

The book brings back our beloved characters from The House in the Cerulean Sea, a short time after that book ended. But in an important aspect it differs from the first book. This one is Arthur's story. His trauma which led to him being who he was. Guardian father instead of father of unique, mavellous children. Unfortunately bigotry is hard to conquer. The book is about them, trying. And it shows all the troubles through some insanely beautiful pictures. How and why should we fight for ourselves against a horribly coded society? Us who for some reason don't fit into any of the boxes. 

I loved to see how Arthur cared for the children as a real father. He was scared out of his wits and yet he gave the children freedom to make their own decisions. I loved how the children did not gamble with his love and trust. And at the top of all, they didn't lose their own selves as children. Thanks to this, the book contained scenes like Linus' and Lucy's hug. 🎔

Speaking of which. That kid is still my absolute favourite. I love the way the author formed him to be such an intelligent and humorous character. But all things considered, all the children and the adults of the island live rent free in my heart. 

If we are at it, let me write a couple of words about the author, TJ Klune. I think I really should shout out my thank you to the void to him for the afterword. Please, please never lost your enthusiasm, the way you see the world and your aim and purpose. Trust me, you steal light into many lives. More actually than you could ever think of. The world needs more, much more anti-J.K. Rowlings like you. 

What more should I write? And what are you waiting for? Please go and read this book. And also its prequel. It will do you good!

Grades

5/5* - It may be not a secret, if I say that this was my favourite book of the year.