Kordokumentumról mindig nehéz véleményt mondani. Főleg, ha az ennyire személyes hangvételű, mint egy napló. És főleg, ha egy ilyen kivételes, egy ilyen kivételesen tragikus sorsú ember élettörtöénete, mint Radnóti.
Megdöbbentő élmény volt ilyen nyersen olvasni az életéről. Megdöbbentő, és mégis... valahogy közelebb hozta a költőt az emberhez. Annak ellenére, hogy Gyarmati Fanni naplójával ellentétben Radnóti nem, mint magánember, hanem végig, mint költő vezeti a naplóját. Magára művészként, alkotóként tekint, mintha maga számára is ez lenne lényének, személyének legmarkánsabb aspektusa. Ezzel pedig tulajdonképpen azt a célt éri el, amit elérni szándékozik, és amiért magam is megvettem, felvettem a könyvet.
Nem titkolt célom volt Radnóti és a felesége személyét a naplóikon keresztül közelebb hozni a tanórán éppen vele és a költészetével foglalkozó diákokhoz. Szerettem volna, ha a költő, a tananyag mögött meglátják az embert is. Ehhez pedig csodálatos forrás mind Radnóti, mind pedig Gyarmati Fanni naplója.
Sőt, tovább megyek. Sok szempontból a kettő együtt tesz ki egy egészet, szerintem. Mindkettő középpontjában ugyanaz a személy áll, két markánsan eltérő szemszögböl bemutatva. Ugyanakkor mindkét írás túlmutat önmagán. Ez pedig szerintem egy csodálatos dolog, hiszen ezzel arra sarkallja az érdeklődőt, hogy tovább mélyedjen az életműben. Ezt szándékozom tenni én is. A következő beszerzésnek az Ikrek hava című prózát tervezem és igyekszem majd elolvasni a Bori noteszt is.
Ezt a könyvet pedig mindazok figyelmébe nagyon ajánlom, akik tisztelik a költő munkásságát, és tulajdon szavain keresztül szeretnének egy kicsit közelebb kerülni a művészetéhez.
Értékelés
5/5 - Nem is nagyon tudnám máshogy értékelni. Megrázó, de szükséges olvasmány volt.
Megjegyzések