Mostanában egyre jobban érdekelni kezdtek az olyan pszichológiai művek, amelyeket szakemberek jegyeznek, mégis olyan ember is biztonsággal fogyaszthatja őket, aki nem, vagy kevéssé járatos a szakmában.
Őszintén szólva, az én indítóokom erre nem más, mint, hogy ki szeretném deríteni, mi a gond velem, most már kifejezetten hosszú ideje. Miért van egyre rosszabb közérzetem. Mi az oka a folytonos fáradtságnak, motiválatlanságnak, a felszín alatt folyamatosan ott sistergő dühnek, és annak a mindent átható érzésnek, hogy elég lesz most már.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy magamtól fordultam ezeknek a műveknek a tanulmányozása felé. Elkezdtem onnan, ami szerintem a baj volt, és ugyan azoktól a könyvektől is nagyon sok hasznos dolgot kaptam, arra is ösztönöztek, hogy ássak a felszínen lévő egyértelműnél egy kicsit mélyebbre. Így került a kezembe ez a könyv is, hogy a felszínre hozzon nekem egy halom olyan dolgot, amit rendbe kell raknom magamban.
Ez a könyv a parentifikált gyerekekről szól. Azokról, akikre a szüleik túl korán túl nagy terhet raktak. Olyan borzalmasan nehéz elvárásokat, amikbe az érintettek észrevétlen beleroppantak lelkileg. Bizonyos tekintetben magam is ráismertem a gyerekkoromra. Az elvárások mellé soha nem járt alanyi jogon számomra a dícséret, a tisztelet, a megbecsülés. Sem akkor, sem pedig a mostani életemben. Ez pedig fokozatosan csepegteti a lelkembe a toxinokat, amikkel szünet nélkül küzdenem kell.
Félelmetes, valójában mennyire a saját családomat, annak működési mechanizmusait láttam visszaköszönni a lapokról, miközben saját magamat kerestem a sorok között. Innen tudtam, hogy jó irányba halad a kutakodásom. Nagyon sokrétű és jól felépített, alapos irodalommal találtam szemben magam, amikor ezt a könyvet a kezembe vettem. Sokrétű abban, hogy az alapoknál kezdi az építkezést, és sok mindenre kitér. Néha azonban egy kicsit csőlátónak éreztem. Vannak dolgok, ahol bizony több tényezőt figyelembe lehetett volna venni. Nem tisztem bírálni sem az írót, sem a könyvet, de ez a gondolat bizony többször felötlött bennem olvasás közben. Ahogy az is, hogy a korrektor néhol lehetett volna egy kissé figyelmesebb. Benne maradt néhány magyartalan mondat ugyanis.
Alapvetően egy nagyon jó és hasznos könyv volt ez abban a tekintetben, hogy iránymutatást kaptam tőle, hogy merre haladjak a saját önismeretem útján tovább. Hogyan juthatok el a problémám gyökeréig, és mi az, amiben bizony sokat kell fejlődnöm még.
Magam sem gondoltam volna, de ez az önismereti barangolás érdekes és izgalmas dolog. Ráadásul még hasznos is. Ha valakit érdekel az önismeretnek ez a része, és nem tart attól, hogy számára nehezen feldolgozható témákba botlik, bátran vegye a kezébe ezt a könyvet.
Értékelés
5/4 - Nem a legjobb, amit a műfajban olvastam, ezt be kell vallanom, de nagyon sok hasznos gondolattal és ismerettel gazdagodtam általa
Megjegyzések