Paolo Coelho: The Alchemist

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hihetetlen, hogy az embernek mennyire meg tud változni egy-egy történethez fűződő viszonya az évek alatt. Relatíve régen én egyszer már próbálkoztam ezzel a regénnyel, de nagyjából 10-20 oldalnál nem jutottam tovább. Egyértelműen nem voltam még érett erre a könyvre. Az emlék viszont megmaradt. Meg is rémültem kicsit, mikor megláttam, hogy ez lesz a RosendeReads visszatérő közös könyve, de gondoltam, mit veszíthetek. Ha már a Száz év magányt biztosan nem fogom újraolvasni. Elkezdtem hallgatni a hangoskönyvet, és Jeremy Irons annyira meghozta a kedvem, hogy egy ponton túl olvasásra váltottam. 

Bizonyos szempontból biztos vagyok benne, hogy az elvontságával együtt is maradandó olvasmány marad. Mert azzal együtt, hogy tele van elvont és a valóságtól messze elrugaszkodott dolgokkal, nagyon komoly morális helyzeteket és igazságokat is boncolgat. A saját utunk megtalálása, az önmegvalósítás nagyon fontos központi téma a regényben.

Kifejezetten örültem annak is, hogy Coelho Santiago karakterén keresztül megmutatta, hogy a kudarc, helyesebben szólva egy kudarc, nem kell, hogy az egész történet, a teljes út vége legyen. 

Az igazat megvallva minden tekintetben kedveltem Santiago karakterét. Nem kifejezetten azért, mert azonosulni tudtam vele, hanem inkább azért, mert tudott nekem valami újat mutatni és a történetével bevonzani. Amihez persze hozzájárult a sok jó mellék karakter, de mégis Santiago az, akinek a szemén keresztül látjuk őket. Ő tanít új dolgokra minket, úgy, hogy őt mások tanítják. 

Ez a könyv érzelmi, lelki szinten nagyon fontos olvasmány szerintem. Nem egy izgalmas történetet ad, hanem valamit, ami gondolkodásra késztet, amin mélázni lehet. Ez pedig nekem most nagyon jól esett. Neked is ajánlom, ha úgy érzed, a javadra vállna. Kell hozzá egy hangulat, de amúgy nagyon sokat ad.

A könyv megjelent magyar nyelven Az alkimista címmel

Értékelés

5/5 - Nem tudom, meddig fog velem maradni a történet, vagy mire fogok belőle emlékezni később, de most jól esett olvasni. 

It's strange how time can change one's opinion about a book. Long time has passed since I tried to read this one once but I couldn't pass more than 10 or 20 pages. I definitely was not mature enough to understand this book. But the memory of it stuck. I was kind of scared when I figured out this would be the first book with RosendeReads after a lengthy absence, but I was like "What could I miss?" I sure as hell won't reread One Hundred Years of Solitude with them anyway. I started to listen to the audiobook verson and Jeremy Irons made me realize this is actually a good book, so after a certain point I switched to reading. 

In a certain way I'm sure this story will stuck with me for a bit at least, despite it being a tad bit abstract. Because no matter how abstract and over the moon this book felt, it was packed with morally important situations and thuths. Finding our own way in life, finding ourselves as we are are pretty much the central topic of the story. 

I really liked that Coelho showed us through Santiago that failure especially if it happens one time should not mean the end of the whole story. 

To tell you the truth I really liked Santiago's character. In every way. Not necessarily because he was like me but because he could show me something new, and could pull me into his story. Of course in this the side charactes played a huge part. But still, we saw everything through Santiago's eyes. He teaches us what they teach him. 

This story is very important on an emotional level if you ask me. It's not a story full of adventure. It's a story full of events you can think about. And for me it felt really good. I recommend it to you as well if you feel like you need something like that. You need to be in a specific mood, that's for sure, but it gives a lot to you. 

Grades

5/5 - I don't know how long it will stay with me, or what I will remember from this story later but as of now it felt good to read it.