Elképesztő, hogy mennyi idő eltelt azóta, hogy az utolsó szót, lepötyögtem, az utolsó bejegyzést közzé tettem a blogon. Most, így az idei Ünnepi Könyvhét elmúltával, (amiről a napokban tervezek kitenni egy beszámolót), úgy éreztem, ideje néhány szót, sort, gondoloatot írni, hogy miért tűntem el, és hogyan és milyen formában tervezek visszatérni, ha egyáltalán...
Tavaly szeptemberben az egyik munkahelyemen iszonyatos átszervezésekre volt szükség. Mondhatnám, hogy 2-3 ember hibájából egy egész csapat vállára nehezedett sokszorosan nagyobb súly annál, mint amit 1. elbír, 2. önszántából a vállára vesz. Emiatt a kis... hát nevezzük úgy, malőr miatt, iszonyúan magasra nőtt a munka okozta teher, amit sokszor kénytelen voltam haza is hozni. Ez pedig azt eredményezte, hogy nem egyszer a hétvégéim is munkával teltek. Amikor pedig időm lett volna a blog írására, akkor pedig a legtöbb esetben gyakorlatilag egy árva gondolatot nem tudtam magamból kisajtolni, így inkább elmentem pihenni, és olvasni.
Sok jó könyvet olvastam eddig az év során, visszamenőleg azonban ezekből már nem szeretnék posztokat gyártani. A tavaly december óta szomorkodó piszkozatrengeteget is töröltem, mert tudtam, hogy az eredetileg tervezett formában a közeljövőben úgysem lesz belőlük bejegyzés. Pedig tényleg nem egy és nem kettő katartikus élményt okozó olvamányélményről tudnék beszámolni.
Hogy mi lesz a továbbiakban? Őszintén nem tudom. Jön a nyár, úgyhogy remélem, hogy lesz több időm mindenfélével foglalkozni. Kérdés az, hogy mennyire lesz energiám újra teljes értékú bejegyzéseket írni, ráadásul két nyelven. Viszont a blogot sem szeretném teljesen magára hagyni. Akkor sem, ha - bevallom - az utóbbi időben az írására való motivációmat is elvesztettem.
Most belegondolva egy ötlet jutott eszembe hirtelen. A hónap könyve posztokat töretlen lelkesedéssel osztom meg már évek óra a személyes közösségi média oldalaim egyikén. Úgyhogy ilyen hóvégi összegzésekre olvasott vs vásárolt könyvekről talán lehet majd számítani, ahol kitérek kicsit bővebben a hónap olvasmányára is. Meg persze, ha akad élmény, akkor majd jönnek beszámolók róla. Aztán ki tudja, talán valamikor majd az erőm is visszatér ahhoz, hogy újra rendesen belevágjak ebbe az egészbe. Ígérni viszont nem szeretnék semmit. De legyünk optimisták...

Megjegyzések